Az elemi mozgásminták és a különféle reflexek minden ember biológiai programjában megtalálhatók és már a magzati életben is működnek. A megszületés után ezekből a mozgás-mintázatokból és reflexekből alakul ki a végleges, csak az emberre jellemző mozgáskészlet.

Csecsemőkori reflexek

Az újszülött a külvilág ingereire elsősorban veleszületett reflexekkel reagál, olyan ösztönös és jól szervezett mozgásokkal, amelyek elengedhetetlenek az életben maradásához.

Ezeknek az automatikus válaszoknak nagy része egész életünkön át fennmarad és működtetik az életfunkcióinkat, védik a szervezetünket. Az úgynevezett vegetatív reflexek közé sorolható a légzés, a hőszabályozás, a keringés, a nyelés, a hányás, az ürítés, a köhögés, a pislogás és a tüsszentés… Más alapvető helyzetváltoztató mozgásokat irányító reflexek a mozgásfejlődés során leépülnek, mert helyüket teljesen átveszik az akaratlagos mozgások. Az első hónapokban a környezetből érkező hallási, látási, ízlelési, szaglási és tapintási érzékletek hatására a csecsemő a primitív reflexek segítségével fokozatosan megtanulja az alapvető mozgásokat és addig gyakorolja azokat, amíg akaratlagossá nem válnak. Ezzel a tanulási folyamattal a központi idegrendszer felülírja a primitív reflexeket, így azok rövid időn belül teljesen eltűnnek, azaz gátlás alá kerülnek.

A csecsemők mozgásfejlődését beindító és a mozgásfejlődés folyamatát irányító mozgásmintákat tehát a primitív reflexek adják. Nélkülözhetetlenek a korai fejlődésben, de mindegyik csak egy meghatározott ideig hasznos. Az időn túl fennmaradó csecsemőkori reflexek akadályozzák a gyermek mozgáskoordinációs szabadságát, ezáltal negatívan befolyásolják a viselkedését és a tanulási képességeit. Most nézzük, melyek ezek a fontos reflexek.

Szopó- és kereső-reflex

Az arc vagy a száj környékének gyengéd érintésére a baba az inger irányába fordítja a fejét, kinyitja a száját, és szopó mozdulatokat tesz. Megfigyelések bizonyítják, hogy közvetlenül a megszületés utáni órákban a legerősebb ez a reakció. Tehát az anyatejes szoptatás minél nagyobb sikere érdekében az újszülöttet mihamarabb az anyai mellre kell helyezni. Nagyon rövid ideig, csak három-négy hónapos korig aktív a reflex. A baba gyorsan megtanulja, hogyha meglátja az édesanyja mellét és megérzi a mama illatát, vagy megpillantja a felé közeledő cumisüveget, akkor az ennivalót jelent. De ha nagyon éhes, akkor továbbra is reagál az arca finom érintésére is. Legfontosabb szerepe természetesen az önálló táplálkozásban van, ezzel biztosítja a baba életben maradását és a megfelelő gyarapodását. A száj körüli izmok, a nyelv és a garat izomzatának erősítésével, az orron át történő légzés megtanulásával előkészíti a megfelelő hangképzést és a beszéd majdani megtanulását.

Sajnos bizonyos esetekben ez a reflex is időn túl fennmaradhat. Ilyenkor a kisgyermek nehezen tanul meg rágni, és rosszul képzi a hangokat. Sokat turkál a szájában és még másfél éves kora után is „mindent a szájába vesz”.

Tenyér- és talpi kapaszkodó-reflex

Ezt a mindenki által jól ismert reflexet nagyon szeretik a szülők és a nagyszülők. A baba jó erősen megfogja a tenyerébe tett ujjunkat, és el sem engedi. Olyan, mintha szándékosan fogni akarná a kezünket és ez mindenki szívét megmelengeti. Evolúciós örökségünk része, de mára, tekintve a mi életformánkat és hosszú szőrzet nélküli testünket, sokat veszített a jelentőségéből.

Babkin-reakciónak nevezik a kapaszkodó- és a szopó reflex összekapcsolódását. Ha a baba tenyerét vagy a talpát lágyan megnyomkodjuk, akkor kinyitja a száját és szopó mozdulatokat végez. Ezt a kapcsolatot ki is használhatja a szülő, amikor a pici éppen elbóbiskolna szopás közben. A negyedik hónapra, a kézzel való tudatos fogás és elengedés kialakulásával fokozatosan csökken, végül teljesen leépül a tenyérben a fogóreflex. Ez azért is fontos, mert ökölbe szorított kézzel nem tud a baba hason fekvésben stabilan tenyérre támaszkodni, és a zárt ököl hátráltatja a manipulációs képességek fejlődését. Nem sokkal ezután már egy újabb fogástechnika jelenik meg a baba fejlődésében. A csippentő reflex segítségével egészen apró tárgyakat is képes a hüvelyk- és a mutatóujjával megfogni, és a tanulási folyamatban egyre jobban függetlenedik a hüvelykujj mozgása a többi ujjtól. A talpi kapaszkodó reflex csak hónapokkal később szűnik meg. Ezt a folyamatot a lábak fejlődése befolyásolja, amiben nagy szerepet kap a kúszás, amikor is a lábujjaival tolja előre magát a baba.

A fenti két reflex fennmaradása hátrányosan érinti a kézügyesség fejlődését, és a két lábon történő egyensúlyozást, valamint befolyásolja a járás minőségét azzal, hogy megakadályozza lépéskor a gördítést. A fogóreflexek helytelenül életben tartják a Babkin-reakciót, ami jól látható azoknál a gyermekeknél, akik rajzolás vagy írás közben a szájukat és a nyelvüket is mozgatják.

Folytatás az ötödik részben.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.