Folytatódik a csecsemőkori reflexek bemutatása.

Moro-reflex vagy átölelő reflex

A szülők akkor láthatják a leginkább, ha a baba egy hirtelen erős hangra vagy egy váratlan érintésre megriad. Úgy is kiváltható, ha a vízszintes helyzetben tartott csecsemő fejét egy hirtelen mozdulattal kissé leengedik. Ilyenkor a baba a karjait hirtelen széttárja, a tenyerét kinyitja, az ujjait fogásra készen szétterpeszti, a lábait széttárva kinyújtja, közben erőteljesen belélegzik. Ebben a testtartásban rövid időre megmered majd a reflexmozgás második fázisában a karjaival átkaroló mozdulatot tesz, mintha meg akarna kapaszkodni. Ez a hirtelen széttárulkozás majd összehúzódás a legtöbb esetben sírást is kivált.

Ez a reakció segíti az újszülöttet a legelső levegő vételben, valamint az első mozgásos válasz a biztonságos egyensúly elvesztésekor. Védi a magatehetetlen baba életét, mert veszély esetén riasztást ad és segítséget hív. A születés után kettő-négy hónapos korig aktív, eztán egy tudatosabb megriadási reakció veszi át a helyét.

Ha a gyermek túlérzékeny marad minden ingerre, félénk, visszahúzódó és nehezen alkalmazkodik bármilyen új helyzethez, akkor a problémák háttérben ez az ösztönös reflex húzódik meg. Az állandó „készenléti állapot” nemcsak a pszichés és az érzékszervi, hanem a vegetatív működésekre is kihatással van. Jellemző az immunrendszer túl- vagy alulműködése, a stresszhormonok hatására gyorsabban csökkenő vércukorszint, fokozott oxigénigény esetén lassabb vagy nem megfelelő légzésgyorsítás.

Tehát ez a reflex kiváltható az összes érzékszervi csatornán keresztül és hatással van az egész szervezet működésére. Az első hónapokban életbevágóan fontos a jelenléte, később azonban károsan befolyásolja a gyermek életét, életmódját és az egészségét.

Babinski-reflex

Ha a baba talpának külső élét a saroktól felfelé haladva végigsimítjuk, akkor a lábfej hátrafeszül, a nagyujj hátrahajlik és a többi ujjacska legyezőszerűen szétnyílik. Ez a mozdulat teljesen ellentétes a talpi fogó reflexszel. A kettő azonban együtt működik és nélkülözhetetlenek a lábak mozgásfejlődése során, valamint az idegrendszer érési folyamatában.

Tónusos labirintus reflex - TLR

A vízszintes helyzetben tartott baba fejének előre vagy hátra történő elmozdulására aktiválódik ez a reflex. A fej előrehajtása kiváltja az összegömbölyödött magzati pózt, vagyis a karok a törzs előtt behajlítódnak és a lábak is felhúzódnak. A fej hátrahajtása kiegyenesíti és homorítja a baba törzsét, miközben kinyújtja és széttárja a végtagjait.

Az első mozdulat biztosítja a méhen belüli testhelyzetet, a második mozdulat természetes szülés esetén a kibújáskor aktivizálódik. A születés után szerepet játszik a helyes izomtónus és izomműködések kialakításában. Három és fél éves korig aktív, ez alatt az idő alatt a részt vesz a fej- és testtartás stabilizálásában és a biztonságos egyensúlyozás megtanulásában. Akkor gátlódik le, ha a gyermek megtanulta a fej helyzetétől függetlenül mozgatni a karjait, a lábait és a törzsét. Ekkor lesz képes a kiegyensúlyozott járásra, az erőteljes, kitartó futásra és a jó ritmusú, rugalmas szökdelésre.

Sajnos az oly sokszor emlegetett lábujjhegyezésért az időn túl aktívan maradó TLR a felelős. De a jelenlétéről árulkodik a görnyedt testtartás, a rossz egyensúly, a tériszony és az izomtónus problémák.

Folytatás a hatodik részben.

forrás: S. G. Blithe: A kiegyensúlyozott gyermek

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.