Babatorna három hónapos korban

Az eddigi gyakorlatok részben kiegészülnek, részben módosulnak, hiszen torna közben mindig figyelembe kell venni a baba aktuális fejlettségi szintjét. Nem felgyorsítani szeretnénk a fejlődési folyamatot, hanem csak segíteni a természetes mozgásfejlődési irányt és ütemet.

Fontos, hogy csak akkor tornáztassuk a kisbabát, amikor jókedvű, nem álmos vagy nyűgös, és éppen nincs tele a pocakja sem. A picik nagyon érzékenyek az édesanyjuk, családtagjaik hangulatváltozásaira. Ezért az is lényeges szempont, hogy a szülő jókedvűen és szívesen foglalkozzon vele.  Ha feszültek, fáradtak vagyunk, akkor inkább halasszuk el a tornát és sétáljunk egyet a friss levegőn, esetleg hallgassunk a babával közösen zenét, vagy ha tehetjük, akkor pihenjünk le egy kicsit, és csak élvezzük az együtt töltött perceket.

Gyakorlatok

1. Háton fekvésben megemelés továbbra is része a gyakorlásnak, ezt az előzőekben már leírtam. A változás „csak” annyi, hogy a baba már erősebben és hosszabb ideig képes tartani a fejét.

2. Az ügyes babák ebben a korban a hátukon fekve a tekintetükkel és a fejmozgásukkal is követik oldalirányban a lassan mozgó játékot vagy arcot. A gyakorlás sem sokban különbözik ettől a természetes mozgástól. Arra kell csak ügyelnünk, hogy mindkét irányban egyformán mozgassa a fejét és az álla a vállával egy vonalba kerüljön. Ebben a helyzetben kicsit tartsuk ott a fejét és a játékot, amit nézett, adjuk a kezébe.

3. A karok mozgatása szintén a már ismertetett módon folytatódik, de már nem csak párosan emeljük fel, hanem fokozatosan elkezdhetjük a váltott karmozgatásokat is. Miközben az egyik kart felemeljük a fej mellé, a másikat hagyjuk szabadon mozogni.

4. Háton fekve a lábaknál is fokozatosan elhagyhatjuk a páros mozgatást és apránként teljesen áttérhetünk a váltott lábmozgatásra. A lábakat továbbra se erőltessük a párhuzamos állásba. A mozgatás gyorsasága mindig attól függ, hogy mit érez a baba. Ha túl gyors, akkor az izmok megfeszülhetnek, a mozgás elakad, vagy szaggatottá válik. Akkor megfelelő az ütem, amikor nem érzünk túlzott ellenállást, és a mozdulatok simák, gördülékenyek. Ahogyan a pici érzi minden rezdülésünket, úgy figyeljünk mi is rá.

fec3b09f658d3fe3d8123513f05ae114.jpg             

5. Hason fekvésben az alkarra való támaszkodás megtanulása óriási mérföldkő a mozgásfejlődés útján. A kartámasz adja a lehetőséget arra, hogy a fej hosszú ideig és egyre magasabbra emelkedhessen. Akkor tud a baba a hasán nyugodtan és fáradság nélkül játszani és nézelődni, ha jól tud támaszkodni. Igazítsuk a könyökét a vállával egy vonalba és segítsük azt ott megtartani. Kis idő után hagyjuk, hogy elvegye a karját és pihenjen, miközben leteszi a fejét is. Azután ismét támaszkodjon fel. Annyiszor gyakoroljuk, ameddig szívesen játszik így.

6. Az oldalra fejfordításokat is már alkartámaszban gyakoroljuk, hasonlóan, mint a háton fekvésben.

7. A kúszás lábmozdulatait ugyanúgy gyakoroljuk, ahogy eddig. Még mindig nem az a cél, hogy kússzon a baba, csak az, hogy a mozgáselemeket ismételgessük. Ez segít majd az igazi kúszás megtanulásakor. Az izmok és az ízületek megszokják, és rugalmasan végzik majd az önálló munkájukat.

A fogó reflex leépülésével sokkal könnyebbé válik a kéz masszírozása, hiszen a baba nem szorítja ökölbe a kezét minden apró érintésre. Az akaratlagos megfogás és elengedés képességének elsajátítása is most kezdődhet el.

A masszázst a tenyérrel kezdjük, ahol az energia vonalak a csuklótól indulnak és végigfutnak az ujjak mentén. Enyhe ujjnyomással centiről-centire haladunk az öt energiapályán oda-vissza, majd a baba egész tenyerét többször átsimítjuk.

Azután megfordítjuk a kezét, és a kézháton folytatjuk a masszázst. Itt az energia vonalak az ujjak között találhatók, tehát ezek mentén masszírozunk enyhe hüvelykujjnyomással. Az ujjakat körkörös morzsolással masszírozzuk át.

Kép: Google Images

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nagy Radics Bernadett 2014.02.11. 18:41:56

Kedves Borbála!

Az lenne a kérdésem, hogy mi van olyankor, ha a kicsi hason fekve tartja a fejét, ám egyáltalán nem teszi le pihentetni?

A fiunk születése után egy ideig mindkét irányba fordult (legalábbis nem tűnt fel, hogy nem tette volna), majd hathetes kora környékén csak a bal oldalon volt hajlandó aludni és kézben is csak arra fordult. Most 3 hónapos, hordozás közben/kézben mindkét oldalra fordul, fényes dolgokat követ látszólag fájdalom nélkül (eddig sem erőltettük a másik oldalát) viszont az eddigi hason alvást egy hete abbahagyta és nem teszi le a fejét, felcsattan, ha megpróbálkozunk vele altatáskor. Hason ezért egyébként nappal is hamar elfárad és nagyon keservesen sír, akkor a hátára fektetjük újra. Minden ébrenlét alkalmával meg szoktam próbálni kicsit hasra fektetni.

Ötleteit előre is köszönöm!

Bernadett

Bendig Borbála 2014.02.11. 18:53:49

Kedves Bernadett!
A babája most tanulja a fejének a megemelését és hozzá az alkartámaszt, hogy segítse a fejét hosszabb ideig magasra tartani. Valószínűleg ez utóbbi még nem mindig sikerül, ezért hamar elfárad és érthető módon elkeseredik. A Landau-reflex dolga ennek a fejemelésnek a segítése, de a babának meg kell tanulnia, hogyan szabályozza ezt az önkéntelen testtartást. Ebben érdemes lenne Őt támogatni, a blogon talál hozzá gyakorlatot. Az alkartámasz használatával rendeződni fog a mostani kellemetlenség.
Hogy alvás közben miért nem szeret már hason lenni, arra nem tudok érdemben válaszolni, ahhoz látnom kellene, vagy többet kellene tudnom róla.

Remélem a segítségére voltam! Jó egészséget kívánok!