Elemi mozgásminták, az emberi evolúció genetikai információi

Van egy speciális, csak az emberre jellemző genetikusan kódolt mozgásfejlődési sor, amelyen minden gyermeknek át kell haladnia. A folyamat az első három hónapban a fej megemelésével kezdődik, ami ezután összekapcsolódik a karra való támaszkodással és a törzs homorításával. Utána következik a hasról hátra, illetve a hátról hasra fordulás, ekkor már a karok is szabadabban mozognak, megkezdődik a tárgyak után nyúlás és azok megfogása. A stabil fejtartás lehetővé teszi a szemmozgató izmok erősödését és ezzel együtt a látás rohamos fejlődését. Ezt követi az első igazi helyváltoztató mozgás, a hason kúszás. A sor a második félévben a négykézláb mászással, az üléssel és a feltápászkodással folytatódik és a lábra állással, valamint a járással fejeződik be, ami teljessé teszi az emberi testtartás kialakulását.

Katona Ferenc professzor az agy fejlődésének kutatása során felfedezte, hogy a jellegzetes humán mozgásmintázatok valamennyi formája a születéstől kezdve elemi formában jelen van, és bizonyos helyzetekben mindegyik aktiválható. Ezeket az egyszerű emberi mozgásokat elemi mozgásmintáknak nevezte el. Nem a tapasztalat és tanulás útján keletkeztek az agyban, hanem a több millió éves emberi evolúció genetikai információi, amelyek irányt mutatnak az emberi fajra jellemző mozgásformák elsajátításához. A lejtőn kúszás, a mászás, a felültetés vagy a levegőben támasz nélküli ülés valamint az elemi járás nem egyszerű reflexek, hanem a speciális emberi mozgásformák magas fokon szervezett végrehajtási tervvázlatai.
Az elemi mozgásminták kiváltásának adatai felhasználhatók diagnosztikai és prognosztikai célokra. Hiánytalan működésük biztosíték arra, hogy a végleges mozgások akadálymentesen létrejönnek.

evolúció_1.jpg

Elemi járás
A két kézzel oldalról tartott csecsemő törzse felegyenesedik, ha törzsénél oldalt fogva talpára állítjuk kemény felületen. Ebben a helyzetben az alsó végtagok és a törzs kiegyenesedik, a fej felemelkedik. Az egyik lábát kiegyenesítve megtámasztja, a másik lábát pedig csípőben és térdben hajlítva felemeli. A lépegetést elősegíti, ha a baba törzsét eközben kissé előre döntjük.
Az elemi járás igazából két szakaszra bontható: állásra és lépegetésre. Ha a két kézzel a hóna alatt megtartott csecsemőt asztalra állítjuk, akkor a lábai az első pillanatban összecsuklanak, de néhány másodperc múlva mindkét láb kiegyenesedik és megfeszül. Megáll a saját lábán, de ha elengednénk, akkor természetesen eldőlne.

Lejtőn kúszás
A csecsemő fejjel lefelé lejtőre helyezve hamarosan kúszni kezd. Nem csúszik, hanem kis szünetekkel a lejtő aljáig önállóan kúszik, karjait és lábait koordináltan, ritmikusan mozgatja. Fejét ennek megfelelően hol egyik, hol másik irányba elfordítja. Térdben hajlított lábait maga alá húzza és egyszerre, de inkább váltva hirtelen kinyújtja. Segítenek az elrugaszkodásban a felhúzott láb ujjai, amik megtámaszkodnak és ellökik a lábat. Mozgás közben a karok és a kéz ujjai is ritmusosan behajlanak és kiegyenesednek. Vízszintes helyzetbe érve a kúszás abbamarad. A lendületet ehhez a mozgáshoz épp úgy a csípő és a láb szolgáltatja, mint elemi járáskor. A lökéseket az egyik alsó végtag hajlítása csípőben és térdben, valamint a másik kinyújtása szolgáltatja hasonlóan a lépegetéshez.
A kúszás lejtőn felfelé is kiváltható, ha a csecsemő fejét a kezünkben megtartjuk, de nem húzzuk. Így a fej helyzetét követve az előbb leírt módon képes felkúszni a lejtőn.

Asszisztált mászás
A kúszáshoz sok tekintetben hasonlít a mászás, de ebben a mozgásban felemelkedik a fej és a talajról megemelkedik a törzs. Mivel a baba önállóan ezt nem képes megtenni, ezért szükséges tenyérrel megtartani a fejét és a törzsét úgy, hogy a karja és a lába érintkezzen a talajjal, vagyis asszisztálni kell. Ebben a helyzetben az óvatosan előre mozdított baba végtagjai összerendezett, ritmikus mozgásba kezdenek. Sőt néhány másodpercre segítség nélkül is meg tud támaszkodni a karján és a térdén.

Ülés
Az egészen fiatal csecsemő minden támasz nélkül képes ülő helyzetbe emelkedni, majd teljesen egyenes háttal, emelt fejjel egyensúlyozva, ülve maradni néhány másodpercig, miközben a combjainál fogva óvatosan a levegőbe emeljük. Feje és törzse ekkor előrehajlik, majd rövid idő után törzse felegyenesedik, feje teljesen felemelkedik, és ülő helyzetben marad néhány másodpercig. Azután a gravitáció hatására ismét előregörnyed, feje lefelé lóg, majd kis idő múltán ismételten felül. Ebben a helyzetben négy-öt hetes korában szemével már tárgyat is követ, miközben egyensúlyozással kompenzálja a fejfordulását. Ameddig a levegőben tartjuk ez a mozgás ismételten bekövetkezik, sőt egyre ügyesebben ül és egyensúlyoz.
Kiváltható a felülési reakció akkor is, ha háton fekvő helyzetben karjánál fogva vagy derekánál megtartva kissé megemeljük a csecsemőt. Ilyenkor a fej hátralóg, tehát más izomcsoportok hajtják végre a mozgásmintát. Ismételt nekirugaszkodásokkal ülő helyzetbe kerül a teste, de a fej rövidebb ideig marad felemelve, mint a levegőben üléskor, hamar előrebukik.

 Az elemi mozgásmintázatok készlete csak lehetőséget teremt a végleges mozgásmintázatok kialakulására, de nem helyettesíti azokat. A magzati életben és születés körüli időben elszenvedett oxigénhiány vagy egyéb agyi károsodások nyomán bekövetkező kórfolyamatok gyakran veszélyeztetik a törzs felegyenesedését, a fejkontrollt, az állást, a járást, az egyensúlyozást és az ülést. Ilyen esetekben az elemi mozgásminták szakszerűen végzett gyakorlása indokolt. A hosszú csecsemőkori gyakorlat nyomán stabilizálódnak az agyban az alapvető emberi mozgások és a megfelelő tréninggel megtanítható a végleges aktív formájuk. Súlyos mozgásbeli károsodás is rendbe hozható a neuroterápiás program maradéktalan betartásával.

Megszületéskor tehát minden baba magában hordozza a speciális emberi mozgások mintázatait, amelyeket a megfelelő sorrendben gyakorolnia kell majd az első évben. Az elemi mozgások csak abban az esetben maradhatnak ki okkal a fejlődés során, ha a baba súlyosan beteg vagy a teste illetve az idegrendszere sérült. Az időre születő, egészséges csecsemő minden szükséges eszközzel rendelkezik a tökéletes fejlődéshez, amelyhez a biztonságos, szeretetteljes családi környezetet és a megfelelő teret a mozgástanuláshoz a szülőnek, a családnak kell biztosítania.

Nemsokára folytatom...

(forrás: Katona F., Berényi M., Sanchez C., Mandujano M.)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.