Átfordulás hasról hátra

Azok a picik, akik nem szeretnek hason lenni, nehezebben tanulják meg ebből a helyzetből a megfordulást. Mivel azonban a hason fekvésből indulnak ki két alapvető csecsemőkori mozgásminta, a kúszás és a mászás, ezért érdemes idejében megszerettetni ezt a testhelyzetet és segíteni az első nagy helyzetváltoztató mozgás, a megfordulás begyakorlását. Angyalka vagy manócska 13...

Ha ez sikerül, akkor egészséges csecsemők esetében a mozgásfejlődés többi lépcsőfoka már minden különösebb beavatkozás nélkül követi egymást a megfelelő sorrendben.
Ha nem sikerül, akkor sajnos gyakran előfordul, hogy kimarad a kúszás, esetleg még a mászás is, a baba nagyon hamar megtanul felülni és felállni, így idő előtt, már 9-11 hónapos korában elindul. Miért fontos a kúszás és a mászás...

Hogyan segítheti a szülő a megfordulást?

A „hárompontos” támaszkodás az a biztos testhelyzet, amiből könnyedén elindítható az oldalra fordulás. A hason fekvő négy hónapos baba a lábait már majdnem teljesen kinyújtva tartja, a két alkarjára támaszkodva nézelődik vagy játszik. Ahhoz, hogy az egyik karját felemelje, hogy megfoghassa az előtte kicsit messzebb lévő játékot, át kell helyeznie a testsúlyát a másik könyökére, eközben a törzse kissé elbillen oldalra. Ha oldalra szeretne kinyúlni a játékért, akkor az egyensúlyát csak úgy tudja megtartani, ha a felemelt karjával azonos oldali térdét felhúzza és megtámaszkodik vele. Ilyenkor a másik lába nyújtva marad, a törzse kissé elfordul oldalra, és a fejét függőlegesen megtartva elnéz a kinyúló karja irányában. Az átfordulás segítése ezen a ponton a legkönnyebb.

Hárompontos támasz.jpg

Amikor megfogta a kiszemelt játékot, a térdét a szőnyegen tartva lassan billentsük a csípőjét oldalra. A csípő fordulását szinte automatikusan követni fogja a vállöv fordulása, és a baba a támaszkodó karját behajlítva átgördül a vállán. A mozdulat lassan történjen, hogy a babának legyen ideje észlelni a helyzetváltozást, és meg tudja tartani a fejét. Ha oldalfekvő helyzetben megállítjuk a mozdulatot, akkor a pici leteszi a fejét, közben persze nézi és örül a kezében lévő játéknak. Ha itt elengedjük a lábát, innen már teljesen önállóan megfordul a hátára, és nagy örömmel veszi a szájába a megszerzett kincset.

Ha már jól megy az oldalra fordulás, akkor ebből a helyzetből szabadon fog fordulni vissza a hasára is. Ehhez a mozdulathoz erős fejtartásra és a vállöv visszalendítésére van szükség. Ezt a mozdulatot szintén egy játékért való kinyúlással lehet inspirálni. A baba csípőjét oldalra fordítjuk, a behajlított térdét lenn tartva oldalfekvésbe fordítjuk. Kissé előre és oldalra tegyünk egy játékot, amit ebből a helyzetből nem érhet el. A játékot mutassuk meg, és ahogyan letesszük, a tekintetével követni fogja azt. A szemmozgását követi a fej elfordítása, a kar kinyújtásával a vállöv elfordul és az alul lévő könyökére támaszkodva hasra fordul, majd megfogja a játékot. Ahhoz, hogy mindkét kezével játszhasson, ismét oldalra, majd a hátára kell fordulnia.

Érdemes a fordulásokat mindkét irányban segíteni, hogy egyformán ügyesen használja a baba a testének a jobb és bal oldalát. Ha azt látja a szülő, hogy inkább csak az egyik kezével nyúl, a másikkal pedig jobban szeret támaszkodni, akkor eleinte csak abban az irányban gyakoroltassa a fordulást. Amikor a baba rájött, hogy egy az új tudományával kedve szerint változtathatja a testhelyzetét, akkor érdemes fokozatosan átvezetni a másik oldalra is ezt a képességet.

Fontos, hogy a kényelmes és sikeres forduláshoz a támaszkodó könyök legyen mindig a váll alatt, és az ellentétes láb pedig térdben behajlítva.

Ez a két egyszerű mozdulatsor minden szülő számára könnyen megtanulható, hogy időben támogathassa gyermeke mozgásfejlődést. A hárompontos támaszkodás és a forgások megtanulása, valamint a mozgások gyakorlása erősíti a fej és a törzskontroll kialakulását. Mindkét funkció fontos a csecsemőkori felegyenesedési folyamat tökéletességéhez, nélkülözhetetlen a látás fejlődéséhez, a hangok irányának megkülönböztetéséhez, a térben való tájékozódáshoz és az egyensúly kialakulásához. Az akaratlagos mozgásszabályozás gátolja a primitív reflexek működését és elősegíti a testtartási és egyensúlyi reakciók felépítését.

Boldog Karácsonyi Ünnepeket!

2013.12.20. 18:57

karácsony.jpg

Játék hason fekve

A legtöbb csecsemőkkel foglalkozó szakember azt mondja a szülőknek, hogy „Sokat legyen a baba hason!” Arról sajnos már kevesebb szó esik, hogy miért, arról meg még kevesebb, hogy mi van a háton fekvéssel. Ebből esetleg azt gondolhatnánk, hogy az nem tesz jót a babának?

A szülők gyakran azt mondják, hogy a pici hason hamar elunja magát, vagy sírni kezd, de mindig hason alszik. Tévesen azt gondolják, ez így rendben van, hiszen hason így sokkal több időt tölt, mint háton.

Hogy is van ez?

A csecsemő fejlődése szempontjából az a legideálisabb, ha az ébren töltött idejének nagyjából a felét hason, a másik felét pedig háton tölti. Persze ez nem értendő a gondozási teendők, mint az öltöztetés, az etetés, a fürdetés… idejére.

A háton fekvés, illetve abban a helyzetben való játék fontosságáról az előző bejegyzésben már írtam. Fontos, hogy így is elegendő időt töltsön el a baba. De lényeges, hogy ne a babakocsiban feküdjön, vagy félig megdöntve üljön a pihenőszékben, mert úgy nincs elegendő tere a mozgáshoz. A négy hónapos babáknak már a kiságy sem a legmegfelelőbb hely a játékra és a mozgástanulásra. Ezekben a bababútorokban nincs lehetősége, hogy akadály nélkül, szabadon mozoghasson. A legjobb babajátszótér a szoba padlója, ahova leterítünk egy babaszőnyeget. A járóka is csak átmenetileg megfelelő, mert amint gurulni és kúszni kezd, máris szűk lesz a hely benne. A korlátozott mozgástér, a forgás gyengesége és a kúszás kimaradása elősegíti a korai felállást, a járóka rácsaiba kapaszkodva már a 6-8 hónapos babák is képesek felállni. Ez pedig ortopédiai, idegélettani és lélektani szempontból egyaránt bizonyítottan káros hatású.

Játék hason

Ne várjuk meg a hason fekvéssel azt az időszakot, amíg a baba maga is már hasra tud fordulni. Már az újszülött koruktól fektessük a hasukra - de a hátukra is - a piciket. Csak így tudják megtanulni, hogyan emelhetik magasra, és hogyan tarthatják meg ebben a helyzetben a fejüket, hogy nézelődhessenek. Az ügyes babák a negyedik hónap végére már szépen tartják a fejüket, jól körbe tudnak nézni és elkezdik egyre többet használni a kezüket is. Először csak a közvetlenül a kezükhöz érő játékokat fogdossák, vagy a szőnyeg mintáit próbálják megfogni. A játékot megpróbálják a szájukba venni, és eközben a széttartó alkartámaszban lévő karocskák egyre közelebb kerülnek egymáshoz, amivel a támaszkodás is erőteljesebbé válik. Ezzel együtt a hát izmainak a terhelése is csökken, a baba már nem fárad el olyan hamar hason fekve és egyre szívesebben játszik így.

4_5 months shutterstock_83671483 CROPPED.jpg

Ha a pici nehezen tartja meg a fejét, vagy túl rövid időt tölt hason, mert elfáradt a háta, esetleg nagyon hamar sírva fakad, és azt szeretné, ha megfordítanák vagy felvennék, akkor segítségre van szüksége, hogy megtanulja megtartani magát hason.

Tegyük hasra és heveredjünk le vele szemben, hogy jól lásson minket. Amikor megemeli a fejét, helyezzük a karjait alkartámaszba úgy, hogy a két könyöke kényelmesen megtámassza a törzsét. Eleinte a felkarok még széttartanak, de a mindennapi gyakorlás hatására a karok nemsokára majdnem elérik a függőleges helyzetet. Ez a legstabilabb támasz, erre lesz szükség a hasról hátra forduláshoz és majd a kúszás beindulásához is.

Ha az alkartámasz már biztos, és szívesen játszik így a baba, akkor elkezdhetjük a testsúlyáthelyezést az egyik karra, hogy a másikkal kinyúlhasson és megfoghassa vele az előtte lévő játékot. Ezt úgy segíthetjük, hogy az egyik lábát térdben feltoljuk kissé miközben az ellenkező karjára támaszkodik és az azonos oldali keze ügyébe tesszük a játékot, hogy azt a felemelt karjával elérhesse és megfoghassa. Ebben a „hárompontos” támaszkodásban már az egyik keze szabaddá válik, és hihetetlenül gyors ütemben megindul a kezek fejlődése, a szem-kéz koordináció, valamint a két kar beidegzésének és mozgásainak különválasztása, fejlődik a látás és a tapintás. Megtanulja azt is, hogy mekkora távolság a kartávolság, mekkora az a nagyság, ami belefér a kezébe. Ebből a testhelyzetből olykor véletlenül átbillenhet az oldalára, ez még nem igazi fordulás, de ebből alakul ki. Kialakítja a fekvő egyensúlyt, megtanulja áthelyezni a testsúlyát az egyik karjáról a másikra miközben a fejét függőlegesen megtartja, hogy mindent pontosan lásson.

Ha mindezt már jól begyakorolta, akkor elkezdődhet a távolabbi játékok utáni körbeforgás, gurulás és egy kicsit később a kúszás.

Játék háton fekve

A háton fekvés ugyan olyan fontos testhelyzet a baba fejlődése szempontjából, akár a hason fekvés, mert így szabadon mozgathatja a karjait és a lábait. A karnyújtásnyi távolságra fölé lógatott játékot megfoghatja mindkét kezével. Ha rugalmas a játék felfüggesztése, akkor a szájához húzhatja a játékot és jó alaposan megrágcsálhatja, „megkóstolhatja”. Ha a lábával is eléri, rugdoshatja vagy csörgetheti azt. Gyakran egyszerre mind a két kezével és mind a két lábával játszik a kedvenc játékával.

A sok játék közben szinte észrevétlenül tanulja meg szándékosan mozgatni, és tudatosan irányítani a végtagjait, hogy kedvére játszhasson. A látását és a kéz mozgásait apránként összehangolja, vagyis megtanulja, hogy pontosan abba az irányba mozdítsa a kezét, amerre a játékot látja. Ez a szem-kéz koordináció legelső és legfontosabb lépcsőfoka. Ebben a játékban a feje nem mozog, előre, illetve felfelé néz, így minden figyelmét a karok és a lábak mozgatásának szentelheti.

Ha nem talál látnivalót fölfelé, akkor elkezd oldalra nézelődni, és kíváncsian keres valamilyen érdekes dolgot, amit szemügyre vehet. A fejével egy vonalban, oldalt egy karnyújtásnyira lévő játékot könnyen észreveszi és meg is tudja fogni. Ebben a mozdulatsorban összehangolja a fej elfordítását a kar mozgatásával. A játék szándékos megfogása és elengedése közben megtanulja tudatosan kinyitni és bezárni a tenyerét, és akarattal mozgatni az ujjacskáit.

Ezek a játékok legtöbbször spontán módon kialakulnak a baba életében, mégis érdemes figyelmet szentelni ezeknek a fontos fejlődési állomásoknak. Egy pici odafigyeléssel és tudatos szülői irányítással biztosítani lehet az egészséges fejlődésmenet kialakulását. Mire is kell figyelni?

1.jpgA baba fölé elég három játékot lógatni. Ezeket érdemes gumira erősítve olyan magasra helyezni, hogy csak teljesen kinyújtott karral tudja elérni. A gumi rugalmassága engedi, hogy a játékot a szájához húzza, és ha elengedte, akkor az lágyan visszaugorjon a helyére. A játékok könnyen megfoghatók legyenek. Legyen rajtuk hosszúkás keskeny rész, ami belefér az aprócska tenyerébe, és olyan kiálló rész is, amit könnyedén a szájába vehet. Egy játék lógjon középen a mellkasa felett, amit két kézzel tud megfogni, egy-egy pedig jobbra és balra, amit egy kézzel érhet el. Miután az oldalt lévő játékot megfogta, közelebb húzhatja és megfoghatja a másik kezével is.

Ha mindig elérhető a fölötte lógó játék, akkor nem lesz oka, hogy oldalra is nézelődjön, azután oldalra forduljon. Ezért fontos, hogy ne legyen mindig felette a belógó játék. Ha a babaszőnyegen fekszik, tegyünk mellé játékot, amit szintén csak kinyújtott karral érhet el. Ha nehezen tudja megfogni, segítsük úgy, hogy a játékkal érintgetjük az ujjait, hogy kinyissa azokat, így ügyesen meg tudja fogni. Ezután maga elé emeli, megfogja a másik kezével is, alaposan szemügyre veszi, majd legtöbbször a szájával is megvizsgálja. Arra kell figyelni, hogy ezt a mozdulatot jobb és bal kézzel ugyan úgy gyakorolja, legyen egyformán ügyes mind a két kezével, és mindkét irányban jól el tudja fordítani a fejét.

Nem csak csörgőkkel, játék állatokkal lehet ezt gyakorolni. Ha lehemperednek mellé a szülők, megfoghatja, simogathatja az anya vagy az apa arcát, haját.

Megfordulás

Az oldalra nézés-kinyúlás-megfogás mozzanata előkészíti a hátról oldalara, később a hátról hasra fordulást. Erre csak akkor képes a baba, ha már nem csak az azonos oldali karjával nyúl a játékért, hanem a másik karját a törzse előtt átemelve, a válla a feje utána fordul. Ezt a csavarodást követi a csípő is, és a pici az oldalára kerülve, vagyis oldalt fekve éri el a kiszemelt játékot. Ha a baba egyébként szívesen van hason, ügyesen megtartja a fejét, akkor kialakított már annyi fejkontrollt, hogy az oldalfekvésből továbblendüljön. Ehhez kissé meg kell emelnie a szőnyegről a fejét, hogy a látását vízszintes helyzetbe hozza, ezzel egyidejűleg átbillen a hasára, és már kész is a megfordulás. Eleinte ez még nem akaratlagos, de gyorsan megtanulja majd, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy testhelyzetet váltson, amikor csak akarja. A szülőknek ismét csak arra kell figyelniük, hogyan segíthetik játékosan ezeket az alapvető mozdulatokat: a fej elfordítását, az azonos oldali kar kinyúlását, a másik kar átemelését, a csípő fordulását, miközben az alsó láb nyújtva marad és a felső térdben behajlik. Oldalt helyzetből továbbgördülve a fej megemelkedését és a csípő teljes átfordulását.

baby-auf-decke.jpgA negyedik hónap legfontosabb mozgásfejlődési eseménye a megfordulás. Az a baba, aki ebben lemarad, nem tudja kellőképpen kielégíteni a kíváncsiságát. Szeretne többet látni, tapasztalni a világból, de önmaga nem tudja ezt elérni. Nyöszörgéssel, sírással jelzi az elégedetlenségét, egyre többször kéri, hogy vegyék fel. A szerető kezekben megnyugszik, és hamar rájön, hogy onnan mindent remekül lát. Új, érdekesebbnél érdekesebb dolgokat fedezhet fel, a szerető kezek körbeviszik a lakásban, megmutogatnak neki mindent. Felfedező útra indul, de nem a saját erejéből, hanem másokra támaszkodva.
Biztos, hogy jó ez így?

Az agyi plaszticitás és a viselkedés megváltoztatásának képessége csökken az idő előrehaladtával. A gyermek életének első éveiben fejlődésének szinte minden lehetséges aspektusa szempontjából döntő fontosságú az ingergazdag környezet, a szeretetteljes, stabil, biztonságos és kielégítő kapcsolat a gyermek és a családtagok között. A nem megfelelő minőségű gyermekgondozás és nevelés bizonyítottan károkat okoz. Az első életévek hiányait később nem lehet pótolni!

Mit gondoltunk régen?

Mit tudunk ma?

Az agy fejlődése az öröklött géneken múlik. Az agy fejlődése a gének és az egyéni tapasztalatok közös hatásának eredménye.
A 3 éves kor előtti tapasztalatok csak kevéssé hatnak a későbbi fejlődésre. A korai tapasztalatok alapvetően befolyásolják az agy szerkezetét, és megalapozzák a későbbi képességeket.
A korai évek biztonságos anya-gyerek kapcsolata pozitív keretet nyújt a tanuláshoz, a fejlődéshez. Így igaz.+ A korai kapcsolatok az agy felépítését is befolyásolják.
Az agyfejlődés lineáris:a tudást egy életen át tartó gyarapodással szerezzük. Az agyfejlődés nem lineáris: vannak szenzitív időszakok, amik bizonyos készségek megszerzéséhez optimálisak. Ha ez kimarad, később nagyon nehéz pótolni.
A kisgyermekek agya sokkal kevésbé aktív, mint a serdülőé vagy a felnőtté. A korai években a gyermek agya sokkal aktívabb, mint a felnőtté. Az agy aktivitása serdülőkorra lényegesen csökken.

Kép1.png

Az agy szerkezetének kiépülése a környezet szeretetétől és a baba tapasztalataitól függ. Az egy időben ingerületbe jövő sejtek nyúlványokat növesztenek egymás felé - a hálózat formálódik. Minden alkalommal, amikor végigfut az információ az idesejtek között, a kémiai és elektromos hatások megerősítik a sejtek közötti kapcsolatot, és az idegi hálózat érik – SZINAPTIKUS BURJÁNZÁS.

Az oda-vissza áramlás a leghatékonyabb erő a szociális kapcsolatok jelentőségében is.

A nem használt, felesleges szinapszisok elpusztulnak, ezzel az idegrendszeri hálózat stabilizálódik – SZINAPTIKUS VISSZAMETSZÉS.

 

Forrás: Dr. Varga László: A pedagógia aktuális kérdései

 

Négy hónapos a baba

A négy hónapos baba szívesen figyel, mosolyog azokra, akik kedvesen közelednek felé. De különleges figyelemmel és megkülönböztetett örömmel fogadja az édesanyját vagy a kedves családtagokat.

Élvezi a saját hangját, sokat és nagy élvezettel játszik a hangjaival. A baba hangocskáira a szülő ösztönösen válaszol, majd a pici visszaválaszol, amire a szülő újból reagál… és ezzel megkezdődik kettejük között az egész életükre szóló beszélgetés, elindul a tudatos kommunikáció.

A csecsemő látása rohamos tempóban élesedik és színesedik, mindez a látással kapcsolatos idegpályák fejlődésének és az idegi összeköttetések hihetetlen ütemű megsokszorozódásának köszönhető. Már képes a két szemébe érkező információkat egységes képként észlelni, így a látásélessége már 4 méterre is pontos. A teljes látásképességet majd 8 hónapos kora körül éri el, aminek kialakulásában kiemelkedő szerep jut a kúszásnak és a mászásnak, mert akkor előrehaladás közben tanulja meg az egy pontra történő folyamatos fókuszálást.
Tizenhat hetes korban hason fekve a lábait kinyújtva a karjával felnyomja a törzsét és így repülő vagy úszó mozdulatokat végez, közben nagyokat kacag vagy visong. Ez a Landau-reflex aktivizálódását jelzi, ami segít a fej- és a törzstartás kialakításában.

baby_girl_6-9_months_lying_on_belly_smiling_SMOF00120.jpg                                                                                                                                    Kép: Google images

Már viszonylag hosszabb ideig jól tartja a fejét hason, és sokat gyakorolja a tárgyak után nyúlást és megfogást. A hónap végére arra is képes lesz, hogy az egyik alkarjára támaszkodva a másikat felemelje és egy karnyújtásnyira lévő játék után nyúljon, azt ügyesen megfogja és a szájába vegye, mert ugye azzal is alaposan meg kell vizsgálni mindent. Kinyúlás közben eleinte csak véletlenül  eldől oldalra, mert még nem tudja magát megtartani egy karral, aztán amikor rájön, hogy ezzel az apró mozdulattal új testhelyzetbe kerülhet és a hátán fekve szabadon játszhat egyszerre két kezével a játékkal, úgy fogja majd tudatosan is ismételgetni az eldőlést, és a hasról hátra fordulást. Tehát hason fekvésben a hárompontos támaszkodás az alapja a megfordulásnak, de a későbbi kúszásnak is.

Hason fekve 90 fokos szögben megemelve tartja a fejét és minden irányban elforgatva nézeget, biztosan követi a közeli mozgó tárgyakat és a távolabb lévő embereket is. Ha háton fekszik már kissé meg is tudja emelni a fejét, hogy megnézhesse a lábát. De a lábait is már annyira föl tudja emelni, hogy a térdét vagy a lábujját meg is érintheti.

A hátról hasra fordulás is ebben az időszakban kezdődik. A mellette karnyújtásnyira lévő játékért nyújtózkodva a másik oldali láb térdben behajlítódik, az azonos oldalon lévő karjával is átnyúl a törzse felett és így az egész teste oldalra billen, amiből aztán a feje megemelésével könnyen megfordulhat a hasára.

A megfordulást csak akkor tudja a baba megtanulni, ha képes megtartani a fejét hason és oldalt, valamint háton fekve is picit képes felemelni.

A másik fontos kritérium a karok szabad mozgatása, a két kar egymástól független irányítása, és a tenyér akaratlagos nyitása és zárása, ami a megfogás mozzanatához szükséges. Ha nincs meg a tárgy megszerzésének motivációja, akkor nincs miért forgolódni sem.
A harmadik szempont a lábak egyre fokozódó ügyesedése, azok szándékos mozgatása egy adott cél érdekében.
Az intenzívebb mozgásoknak köszönhetően az izmai erősödnek, a teste és arcocskája is teltebb lesz, megjelenik a gömbölyítő babaháj a lábakon, a karokon és a popsiján.

Egy órán át, vagy annál is hosszabb ideig képes intenzíven figyelni, játszani magában vagy másokkal is. Igényli a társaságot a közös foglalkozásokat, a játékot. Ezért ebben a korban mindenképp érdemes elkezdeni a tudatos játékos mozgásos- és érzékszervi fejlesztéseket – a szó pozitív értelmében, tehát nem terápiáról van szó -, mert ezekkel az aktív, kellemes hangulatú, vidám együttlétekkel biztosan a megfelelő irányba terelhető a csecsemő fejlődése, és jó eséllyel előzhetők meg az eltérő fejlődésmenetből adódó későbbi mozgáskoordinációs, egyensúly,i érzékszervi, értelmi, figyelmi, viselkedési és anyanyelvi problémák.

A hárompontos támaszkodási gyakorlatok és a fordulások segítése a következő bejegyzésben olvashatók majd.

Kellemes Húsvéti Ünnepeket

2013.03.29. 12:54

Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánok!

A beszéd az emberek közötti kommunikáció egyik fontos eszköze. A gyermek beszéde a felnőttekkel való állandó kapcsolat során alakul ki. A hangadás már a születéskor megkezdődik, az első felsírást a külvilág kellemetlen ingerei váltják ki.
A gyermek sírása az első hetekben szinte alig változik, a differenciáltabb hangadás csak az első hónap végén, de leginkább a második hónapban figyelhető meg, ilyenkor már a jó közérzetét is kifejezi hanggal.

6 hetes kortól négyféle sírás figyelhető meg

  •   kisebb kellemetlenség – kis intenzitás
  •   unalom – kis intenzitás
  •   fájdalom – magas, erős hang, egy idő után elhalkul
  •   éhség – magas, erős, nem halkul el

6-8 hetes korban kezdődik a gőgicsélés, a baba sorra próbálgatja a különböző hangokat. A gőgicsélés mennyiségét a környezet érdeklődése, kedvessége növeli.

3. hónaptól megjelenik a gagyogás, ekkor még olyan hangokat is hallat a baba, amelyeket az adott nyelvben később nem is fog használni.
A gyermek a beszédszerveivel való játék közben a gagyogással fejleszti ki a beszéd alapjait azáltal, hogy elsajátít egyes izommozdulatokat. Minél többet gagyog, annál gyorsabban fejlődik ki a beszédkészsége. Ha a gyermek gagyogása bármi miatt megszakad – betegség, elhanyagolás -, a beszédfejlődés lelassulhat.

6. hónaptól megfigyelhető, hogy az utánzás milyen nagy jelentőségű a beszédfejlődésben. A gagyogásában ilyenkor már csak azok a hangok hallhatóak, amelyek az adott nyelvhez szükségesek. A játszadozást, felfedezést is gagyogással kíséri, utánozva környezete beszédének hangsúlyozását.

8-10 hónapos korig figyelhető meg az echolálás, ami a környezet hangjainak értelem nélküli utánmondása, ismételgetése.

A beszéd megértése megelőzi az első szavak kimondását. A gyermek megérti a hozzá intézett kéréseket, felszólításokat. Ekkor képes már egy-egy szótaggal megnevezni dolgokat, amit majd a szótagok ismételgetése követ.

1 éves kor körül jelennek meg az első igazi szavak, hangutánzó szók, és a valódi szavak torzításai is. Ezek könnyen képezhető szavak, amelyek egyszavas mondatoknak is tekinthetők.

Sok esetben a gyermek beszédfejlődése nem esik egybe az értelmi fejlődésével, akár 1-2 évet is késhet a gyermek beszédének indulása.

beszéd.jpg

                                                                                      Kép: Google Images

A beszédfejlődést nagyban befolyásolja a környezet tudatos nevelő hatása, a megfelelő beszédpélda. Ugyanis az utánzásos tanulás a leghatékonyabb tanulási forma a gyermekkorban. A gyermekek fokról-fokra sajátítják el a beszédet. Kiejtésük eleinte természetesen nem pontos, nehézségek mutatkozhatnak a szavak felfogásában, megértésében is. Sokszor ezt úgy vesszük észre, hogy a gyermek sajátos szavakat alkot. Ezek a jelenségek a beszédfejlődés természetes velejárói, és ezeken a nehézségeken a legtöbb gyermek hamar túljut.

A helyes beszéd kialakulását akadályozhatja a hallássérülés, elhúzódó vagy gyakran visszatérő felső légúti betegségek, szájpad hasadék, túl magas (gótikus) szájpadív, letapadó nyelv, idegrendszeri fejletlenség vagy fejlődési zavar. A szülő számára figyelmeztetést jelenthet a szopási-nyelési probléma, a gagyogás elmaradása, megkésése vagy elégtelensége.

A beszédfejlődés szoros összefüggésben van a mozgásfejlődés menetével. A két agyféltekés mozgások, mint a keresztezett mozgásmintájú kúszás és a mászás, valamint a szintén keresztezett mozgásmintájú, kiegyensúlyozott járás megtanulása ugrásszerű beszédfejlődési kiugrást is jelent. A finommotorikus fejlettség a kezek-ujjak, lábfejek és az arc területén szintén meghatározóak a beszédfejlődés ütemében.

A beszéd nem csak az emberi értelem sajátos megnyilvánulási formája, hanem idegrendszeri és motorikus (mozgásos) aktivitás is egyben. Ha a gyermek beszédkészsége elmarad az életkorához képest, akkor minden esetben meg kell vizsgálni a mozgásügyességét és az egyensúlyát. A nagymozgások és a finommotorikus mozgáskoordináció fejlesztése adja meg a beszédfejlődés alapját, valamint az eredményes beszédfejlesztés esélyét.

Babatorna három hónapos korban

Az eddigi gyakorlatok részben kiegészülnek, részben módosulnak, hiszen torna közben mindig figyelembe kell venni a baba aktuális fejlettségi szintjét. Nem felgyorsítani szeretnénk a fejlődési folyamatot, hanem csak segíteni a természetes mozgásfejlődési irányt és ütemet.

Fontos, hogy csak akkor tornáztassuk a kisbabát, amikor jókedvű, nem álmos vagy nyűgös, és éppen nincs tele a pocakja sem. A picik nagyon érzékenyek az édesanyjuk, családtagjaik hangulatváltozásaira. Ezért az is lényeges szempont, hogy a szülő jókedvűen és szívesen foglalkozzon vele.  Ha feszültek, fáradtak vagyunk, akkor inkább halasszuk el a tornát és sétáljunk egyet a friss levegőn, esetleg hallgassunk a babával közösen zenét, vagy ha tehetjük, akkor pihenjünk le egy kicsit, és csak élvezzük az együtt töltött perceket.

Gyakorlatok

1. Háton fekvésben megemelés továbbra is része a gyakorlásnak, ezt az előzőekben már leírtam. A változás „csak” annyi, hogy a baba már erősebben és hosszabb ideig képes tartani a fejét.

2. Az ügyes babák ebben a korban a hátukon fekve a tekintetükkel és a fejmozgásukkal is követik oldalirányban a lassan mozgó játékot vagy arcot. A gyakorlás sem sokban különbözik ettől a természetes mozgástól. Arra kell csak ügyelnünk, hogy mindkét irányban egyformán mozgassa a fejét és az álla a vállával egy vonalba kerüljön. Ebben a helyzetben kicsit tartsuk ott a fejét és a játékot, amit nézett, adjuk a kezébe.

3. A karok mozgatása szintén a már ismertetett módon folytatódik, de már nem csak párosan emeljük fel, hanem fokozatosan elkezdhetjük a váltott karmozgatásokat is. Miközben az egyik kart felemeljük a fej mellé, a másikat hagyjuk szabadon mozogni.

4. Háton fekve a lábaknál is fokozatosan elhagyhatjuk a páros mozgatást és apránként teljesen áttérhetünk a váltott lábmozgatásra. A lábakat továbbra se erőltessük a párhuzamos állásba. A mozgatás gyorsasága mindig attól függ, hogy mit érez a baba. Ha túl gyors, akkor az izmok megfeszülhetnek, a mozgás elakad, vagy szaggatottá válik. Akkor megfelelő az ütem, amikor nem érzünk túlzott ellenállást, és a mozdulatok simák, gördülékenyek. Ahogyan a pici érzi minden rezdülésünket, úgy figyeljünk mi is rá.

fec3b09f658d3fe3d8123513f05ae114.jpg             

5. Hason fekvésben az alkarra való támaszkodás megtanulása óriási mérföldkő a mozgásfejlődés útján. A kartámasz adja a lehetőséget arra, hogy a fej hosszú ideig és egyre magasabbra emelkedhessen. Akkor tud a baba a hasán nyugodtan és fáradság nélkül játszani és nézelődni, ha jól tud támaszkodni. Igazítsuk a könyökét a vállával egy vonalba és segítsük azt ott megtartani. Kis idő után hagyjuk, hogy elvegye a karját és pihenjen, miközben leteszi a fejét is. Azután ismét támaszkodjon fel. Annyiszor gyakoroljuk, ameddig szívesen játszik így.

6. Az oldalra fejfordításokat is már alkartámaszban gyakoroljuk, hasonlóan, mint a háton fekvésben.

7. A kúszás lábmozdulatait ugyanúgy gyakoroljuk, ahogy eddig. Még mindig nem az a cél, hogy kússzon a baba, csak az, hogy a mozgáselemeket ismételgessük. Ez segít majd az igazi kúszás megtanulásakor. Az izmok és az ízületek megszokják, és rugalmasan végzik majd az önálló munkájukat.

A fogó reflex leépülésével sokkal könnyebbé válik a kéz masszírozása, hiszen a baba nem szorítja ökölbe a kezét minden apró érintésre. Az akaratlagos megfogás és elengedés képességének elsajátítása is most kezdődhet el.

A masszázst a tenyérrel kezdjük, ahol az energia vonalak a csuklótól indulnak és végigfutnak az ujjak mentén. Enyhe ujjnyomással centiről-centire haladunk az öt energiapályán oda-vissza, majd a baba egész tenyerét többször átsimítjuk.

Azután megfordítjuk a kezét, és a kézháton folytatjuk a masszázst. Itt az energia vonalak az ujjak között találhatók, tehát ezek mentén masszírozunk enyhe hüvelykujjnyomással. Az ujjakat körkörös morzsolással masszírozzuk át.

Kép: Google Images

1 éves a blog

2012.11.01. 15:13

Egy évvel ezelőtt kezdtem leírni a gyermekek fejlődésével kapcsolatos gondolataimat. Azt reméltem, hogy minél több szülőhöz eljutnak majd ezek az írások. A reményeim valóra váltak, a blog statisztikai adatai azt mutatják, hogy az első hónapokban a napi letöltés 10-20 volt, ez mára 60-75-re nőtt. A bejegyzések kapcsán kérdésekkel és problémákkal keresnek meg levélben és telefonon a szülők, és néha a szakemberek is. Eddig és ezután is szívesen válaszolok minden kérdésre.

Köszönöm mindenkinek az érdeklődést és a pozitív visszajelzéseket. Folytatom a blog vezetését, és továbbra is igyekszem hasznos információkat megosztani.

1 év szülinap.jpg

Figyelemzavar, magatartászavar, hiperaktivitás, ADHD

Ezeket a kifejezéseket sajnos egyre több szülő kénytelen megismerni. Az okokat felderítő testi-, idegrendszeri- vagy lelki betegségek, érzékszervi problémák kivizsgálása mellett mindig szükséges felmérni a gyermek értelmi képességeit és a mozgásállapotát annak érdekében, hogy minél teljesebb körű segítséget kapjon a probléma kezelésében.

A hiperaktivitás okai között viszonylag kevés szó esik a helytelen táplálkozásról. Pedig ez a legegyszerűbben megoldható probléma, amellyel látványos javulás érhető el a tünetek csökkentésében.

Két uralkodó álláspont van a tápanyagok és a hiperaktivitás kapcsolatának magyarázatára, valószínűleg mindkettő egyidejűleg érvényes. Az egyik megközelítés szerint a különféle adalékanyagok olyan természetűek, hogy vagy önmagukban, vagy bomlástermékeik révén befolyásolják az agyműködést.

A másik felfogás allergiás reakcióról beszél, ahol az ételek intoleranciáját két tényező okozhatja: Az egyik, hogy az élelmi anyag evolúciósan új keletű, ezért fogyasztásukra a szervezet különféle negatív tünetekkel reagál. Sok hiperaktív gyerekről derül ki, hogy glutén- vagy tejérzékeny. A másik lehetséges ok, hogy a gyerekek a nyugati táplálkozás következtében szivárgó bélszindrómában szenvednek, és ezért bizonyos ételekből olyan fehérjék jutnak át a bélfalon, amelyek aztán az immunrendszert aktiválják. Ez esetben nem az allergizáló étellel van a baj, hanem a fokozottan áteresztő bélfallal.

Egy 1997-es vizsgálatában 486 hiperaktív gyerek 60%-a mutatott tünetfokozódást bizonyos élelmianyagok fogyasztására:

Provokáló anyag

reagálók %-ban

Mesterséges ételszínezékek

95%

Tartósítószerek

85%

Tej és tejtermékek

60%

Mosószerek-illatszerek

60-70%

Antioxidánsok

40%

Szalicilátok

40%

Nátrium glutamát

12%

Cukor

45%

Glutén (gabonafélék)

12%

Egy 2002-es vizsgálatban megerősítették, hogy egyes tartósítószerek, melyet a sütőipar a kenyerekhez adagol, nyugtalanságot, ingerlékenységet, alvászavart okoz arra érzékeny gyerekekben.

2006-ban 5500 15 éves fiatal cukros üdítő fogyasztását vetette össze viselkedéses és hiperaktivitás panaszaival és igen szoros kapcsolatot találtak a növekvő napi cukros üdítőfogyasztás és a viselkedéses és hiperaktivitás tünetek között.

Az utóbbi években kezd a táplálkozástudomány nagyon lassan abba az irányba fordulni, hogy ne tápanyagokat, azaz összetevőket, hanem étrendeket vizsgáljanak. A nyugati táplálkozással nem csupán az a probléma, hogy több ezer mesterséges adalékanyagot tartalmaz, hanem pl. a gyorsan felszívódó szénhidrátok a napi tápanyagfelvétel 50-70%-át képviselik, miközben a cukor önmagában is káros hatású az idegrendszeri működések szempontjából. Ez háttérbe szorítja a zöldségek, gyümölcsök és a fehérje fogyasztását, s ezek hiányában mikrotápanyag hiányok lépnek fel. Kimutatták, hogy a hiperaktív gyerekek cink-, vas- és magnéziumhiányosak. Probléma az is, hogy az omega-3 hiányzik a táplálékból, ami az idegrendszer működésének zavarához vezet. Az omega-3 hiány szoros kapcsolatban áll az impulzivitással, ellenségességgel. A fentebb idézett vizsgálatokban, amikor ételallergiát is vizsgáltak, igen gyakran kiugró gyakorisággal találtak tej, glutén és csokoládé allergiát. Ezek az eredmények arra figyelmeztetnek, hogy nem elég az adalékanyagokra koncentrálni, ők csupán az egyik veszélyt jelentik.

A glutén elsősorban neurológiai tünetek formájában érhető tetten, akár fennáll a cöliákia betegség, akár nem. A különféle agyi tünetek számos pszichés funkciózavarban is megnyilvánulhatnak.

kid-with-fruit.jpg

G. Addolorato és munkatársai SPECT vizsgálattal kezeletlen cöliákia betegek agyműködését hasonlították össze gluténmentes étrenden élő ill. cöliákiában nem szenvedő egészséges személyekével. Eredményük szerint a kezeletlen cöliákia betegek 73%-nál voltak csökkent működést mutató agyterületek, míg a gluténmentes étrenden élők közt ez 7%-os volt. Az alulműködés a homloklebenyben volt a legjellemzőbb. A szerzők szerint ez megmagyarázza miért oly gyakori a pszichiátriai diagnózis gluténérzékenyek körében, ugyanis pszichiátriai zavarokban hasonló alulműködéseket szoktak találni.

A hiperaktív gyermekek testi-, idegrendszeri-, érzékszervi- értelmi-, lelki- és mozgás fejlesztése, kezelése mellett sokkal nagyobb figyelmet kellene szentelni az egészséges táplálkozásnak. A fejlesztések kiegészítéseként a provokáló élelmi anyagok csökkentése vagy teljes mellőzése meghozza azt az eredményt, amelyre minden szülő és minden gyermek vágyik; azaz a hiperaktivitás lecsendesedik, a gyermek végre jól érzi magát a bőrében és megtalálja a helyét a felnőttek körében és a kortársai között is. Korának és intellektusának megfelelő szinten képes teljesíteni az élet minden területén, és így végre megvalósíthatja saját vágyait és szabadon lehet önmaga.

(forrás: Szendi Gábor:Hiperaktivitás és táplálkozás)

 

 

 

 

 
 
 
 

 

 

Harmadik hónap - a tudatos kommunikáció első megnyilvánulásai

Az emberek közötti kommunikáció háromnegyed részét a metakommunikáció (gesztusok, arcmimika, testbeszéd, hangsúly, hangszín, a teljes testbeszéd) teszi ki. Mégis az emberi beszéd és az írott nyelv a legfontosabb eszköz a kommunikációban.

A beszéd képessége az emberi faj veleszületett tulajdonsága. A nyelvi képesség egy speciális, egyetemes nyelvtani (grammatikai) elveket magában foglaló képesség. Ez azonban nem kész nyelv, hanem az univerzális grammatika alapelveinek gyűjteménye. Ezek a nyelvtani szabályok óriási variációs lehetőségeket biztosítanak. Tehát az anyanyelv elsajátításában a gyermeknek a környezete mutatja meg a fejlődési irányt, a beszéd a felnőttekkel való állandó kapcsolat során alakul ki.

A hangadás már a születéskor kezdődik, a felsírást a külvilág kellemetlen ingerei váltják ki.
A gyermek síró hangja az első hetekben szinte alig változik, a differenciáltabb hangadás csak az első hónap végén figyelhető meg, ilyenkor a baba már a jó közérzetét is hanggal fejezi ki.
6 hetes kortól alapvetően négyféle sírás figyelhető meg:

   • kisebb kellemetlenség – kis intenzitás
   • unalom – kis intenzitás
   • fájdalom – magas, erős hang, ami egy idő után elhalkul
   • éhség – magas, erős hangok, amelyek nem halkulnak el

6-8 hetes korban kezdődik a gőgicsélés, a gyermek sorra próbálgatja a különböző hangokat. A gőgicsélés mennyiségét és gyakoriságát a környezet érdeklődése, kedvessége, a válaszadás, a visszagőgicsélés növeli.

A harmadik hónapban megjelenik a gagyogás, ekkor még olyan hangokat is hallat a baba, amelyeket az adott nyelvben később nem is fog használni. A gyermek a beszédszerveivel való játszás közben a gagyogással fejleszti ki a beszéd alapjait úgy, hogy elsajátít bizonyos izommozdulatokat. Minél többet gagyog, annál gyorsabban és annál tökéletesebben fejlődik ki a beszédkészsége. Ha a gyermek gagyogása bármilyen okból megszakad, a beszédfejlődés elakad, vagy megkésik. Ilyenek a félelem, a szociális elhanyagoltság, a beszéd szegény környezet, a hosszan tartó vagy gyakori légúti betegség, vagy hallási problémák.

free_cute_baby_wallpaper-2560x1600.jpg

A tudatos kommunikáció része az is, hogy a baba visszamosolyog az édesanyja becézgető hangjára, mosolyára és megjelenik egy új érzelem, az öröm, amit egész testével kifejez. Erős, kiabáló hangra sírva fakad, nyugodt, kedves hangra felélénkül, nevet, "válaszol" a felnőttnek A szociális mosoly kialakulása után még szorosabbá válik a kapcsolat a baba és a mama között. Eddig a testi érintés adta kettejük számára az összetartozás élményét, ezután azonban a lelki kapcsolatteremtés is lehetővé válik a hangok és az arckifejezések útján.

A baba mozgásában is megjelenik a tudatosság. Leépülőben van a szopó-kereső és a fogó reflex. Hason fekvésben felkönyököl, közben megemelkedik a mellkasa és a válla. A fejét egyre hosszabb ideig magasra tartja, és minden irányban nézelődik. A közelében lévő tárgyak után nyúl, azokat rázza és ütögeti. A kezét már többnyire nem szorítja ökölbe, felfedezi a saját arcát, szemét, száját és a megfogott játékot a szájához viszi. Háton fekve is képes már megemelni kissé a fejét, és oldalra is fordul, sőt hasról is néha átbillen az oldalára.

 

Babatorna a második hónapban

Az előző részek elméleti ismeretei után következzenek a gyakorlati információk.

A fejlődéstani szemléletű baba mozgásfejlesztő gyakorlatokkal sokat tehet a szülő babája egészséges mozgásfejlődése érdekében.

Az egyszerű babatornának tűnő játékos mozdulatok könnyen megtanulhatók, és minden nap lehet gyakorolni a csöppségekkel. Attól nem csak sima babatorna, hanem megtervezett mozgásfejlesztő gyakorlatsor, hogy mindig alkalmazkodik a csecsemő aktuális fejlettségi szintjéhez, és a fejlődési ütemnek megfelelően folyamatosan módosulnak a gyakorlatok.

Tehát az általam ismertetett életkor szerinti ajánlás az átlagos fejlődési tempót követi, azonban egyéni alkalmazásánál mindig a baba képességeit kell figyelembe venni. A baba mozgásfejlesztés önmagában is hatékony eszköz a fejlődési eltérések, lemaradások kivédésére, de ha a babamasszázst is – leírása két korábbi bejegyzésemben olvasható - társítjuk a mozgáshoz, akkor egy komplex fejlesztő programot állíthatunk össze otthoni használatra.

A fej megemelése és megtartása az első lépcsőfok a felegyenesedési folyamatban. Ez a képesség teszi lehetővé az ember számára, hogy a fejet a test tetején hordozza, és mintegy referencia pontként használja az érzékelésben, a mozgásban, és az idegrendszer maradéktalanul betölthesse központi irányító szerepét, hogy az intellektuális funkciók tökéletesen működhessenek.

Gyakorlatok

1. Háton fekvésben a hátánál megtartjuk a babát, mintha fel akarnánk emelni, de csak a törzsének a felső részét emeljük meg kissé. Ebben a helyzetben pár másodpercig megtartjuk, és óvatosan letesszük. Amikor fel akarjuk venni a babát, ugyanezzel a mozdulattal, vagy ebben a tartásban kissé oldalra fordítva tegyük. Felemeléskor hol egyik, hol másik irányba fordítsuk a babát, hogy mindkét oldali izomzata erősödhessen. A fejét már nem kell tartanunk, hiszen már ő is tudja és egyre ügyesebb lesz.

2. A karok mozgatásakor mindig a kart és ne a kezeket fogjuk meg. A baba könyökét óvatosan nyújtsuk ki, mert még a hajlított helyzet a természetes a hajlító izmok fokozott tónusa miatt. A két kart egyszerre emeljük a törzs mellől a fej mellé és vissza. Ezután a két kart vigyük oldaltartásba, majd hozzuk a törzs elé és vissza oldalra.

3. Háton fekvésben a lábak mozgatása is odafigyelést igényel, hiszen az alsó végtagok is hajlított, kissé kifelé forduló helyzetben vannak. Ezért a lábakat ne erőltessük a párhuzamos állásba. A lábszárnál fogva térdben hajlítsuk az egyik, majd a másik lábat többször, majd a kettőt egyszerre.

4. Hason a baba a fejét az egyik oldalra letéve fekszik, ekkor átfordítjuk a fejét az ellenkező oldalra, majd ha nem fordítja vissza, akkor mi fordítjuk meg. A fejfordításokat többször ismételjük, de mindig legyen ott egy valami látnivaló a babának, hogy értelmet kapjon a mozdulat. A látási, hallási, mozgási ingereket kapcsoljuk össze egy egyszerű csörgő segítségével!

5. Ugyanebben a fekvésben az egyik lábat térdben feltoljuk, majd kinyújtjuk, ezután a másik lábat mozgatjuk hasonlóan a kúszáshoz.

Ezek a gyakorlatok minden nap pár perc alatt elvégezhetőek, a szülő könnyen a napirend részévé teheti. Ha időben elkezdi a babatornát, akkor a picurkának természetessé válik a rendszeres mozgatás és később szívesen csinálja majd önállóan is. A mozgás örömére nem kell megtanítani a gyermekeket, hiszen a mozgás szeretetével születnek. A szülőnek csak őriznie kell ezt a veleszületett képességet.

 

 

 

Elemi mozgásminták, az emberi evolúció genetikai információi

Van egy speciális, csak az emberre jellemző genetikusan kódolt mozgásfejlődési sor, amelyen minden gyermeknek át kell haladnia. A folyamat az első három hónapban a fej megemelésével kezdődik, ami ezután összekapcsolódik a karra való támaszkodással és a törzs homorításával. Utána következik a hasról hátra, illetve a hátról hasra fordulás, ekkor már a karok is szabadabban mozognak, megkezdődik a tárgyak után nyúlás és azok megfogása. A stabil fejtartás lehetővé teszi a szemmozgató izmok erősödését és ezzel együtt a látás rohamos fejlődését. Ezt követi az első igazi helyváltoztató mozgás, a hason kúszás. A sor a második félévben a négykézláb mászással, az üléssel és a feltápászkodással folytatódik és a lábra állással, valamint a járással fejeződik be, ami teljessé teszi az emberi testtartás kialakulását.

Katona Ferenc professzor az agy fejlődésének kutatása során felfedezte, hogy a jellegzetes humán mozgásmintázatok valamennyi formája a születéstől kezdve elemi formában jelen van, és bizonyos helyzetekben mindegyik aktiválható. Ezeket az egyszerű emberi mozgásokat elemi mozgásmintáknak nevezte el. Nem a tapasztalat és tanulás útján keletkeztek az agyban, hanem a több millió éves emberi evolúció genetikai információi, amelyek irányt mutatnak az emberi fajra jellemző mozgásformák elsajátításához. A lejtőn kúszás, a mászás, a felültetés vagy a levegőben támasz nélküli ülés valamint az elemi járás nem egyszerű reflexek, hanem a speciális emberi mozgásformák magas fokon szervezett végrehajtási tervvázlatai.
Az elemi mozgásminták kiváltásának adatai felhasználhatók diagnosztikai és prognosztikai célokra. Hiánytalan működésük biztosíték arra, hogy a végleges mozgások akadálymentesen létrejönnek.

evolúció_1.jpg

Elemi járás
A két kézzel oldalról tartott csecsemő törzse felegyenesedik, ha törzsénél oldalt fogva talpára állítjuk kemény felületen. Ebben a helyzetben az alsó végtagok és a törzs kiegyenesedik, a fej felemelkedik. Az egyik lábát kiegyenesítve megtámasztja, a másik lábát pedig csípőben és térdben hajlítva felemeli. A lépegetést elősegíti, ha a baba törzsét eközben kissé előre döntjük.
Az elemi járás igazából két szakaszra bontható: állásra és lépegetésre. Ha a két kézzel a hóna alatt megtartott csecsemőt asztalra állítjuk, akkor a lábai az első pillanatban összecsuklanak, de néhány másodperc múlva mindkét láb kiegyenesedik és megfeszül. Megáll a saját lábán, de ha elengednénk, akkor természetesen eldőlne.

Lejtőn kúszás
A csecsemő fejjel lefelé lejtőre helyezve hamarosan kúszni kezd. Nem csúszik, hanem kis szünetekkel a lejtő aljáig önállóan kúszik, karjait és lábait koordináltan, ritmikusan mozgatja. Fejét ennek megfelelően hol egyik, hol másik irányba elfordítja. Térdben hajlított lábait maga alá húzza és egyszerre, de inkább váltva hirtelen kinyújtja. Segítenek az elrugaszkodásban a felhúzott láb ujjai, amik megtámaszkodnak és ellökik a lábat. Mozgás közben a karok és a kéz ujjai is ritmusosan behajlanak és kiegyenesednek. Vízszintes helyzetbe érve a kúszás abbamarad. A lendületet ehhez a mozgáshoz épp úgy a csípő és a láb szolgáltatja, mint elemi járáskor. A lökéseket az egyik alsó végtag hajlítása csípőben és térdben, valamint a másik kinyújtása szolgáltatja hasonlóan a lépegetéshez.
A kúszás lejtőn felfelé is kiváltható, ha a csecsemő fejét a kezünkben megtartjuk, de nem húzzuk. Így a fej helyzetét követve az előbb leírt módon képes felkúszni a lejtőn.

Asszisztált mászás
A kúszáshoz sok tekintetben hasonlít a mászás, de ebben a mozgásban felemelkedik a fej és a talajról megemelkedik a törzs. Mivel a baba önállóan ezt nem képes megtenni, ezért szükséges tenyérrel megtartani a fejét és a törzsét úgy, hogy a karja és a lába érintkezzen a talajjal, vagyis asszisztálni kell. Ebben a helyzetben az óvatosan előre mozdított baba végtagjai összerendezett, ritmikus mozgásba kezdenek. Sőt néhány másodpercre segítség nélkül is meg tud támaszkodni a karján és a térdén.

Ülés
Az egészen fiatal csecsemő minden támasz nélkül képes ülő helyzetbe emelkedni, majd teljesen egyenes háttal, emelt fejjel egyensúlyozva, ülve maradni néhány másodpercig, miközben a combjainál fogva óvatosan a levegőbe emeljük. Feje és törzse ekkor előrehajlik, majd rövid idő után törzse felegyenesedik, feje teljesen felemelkedik, és ülő helyzetben marad néhány másodpercig. Azután a gravitáció hatására ismét előregörnyed, feje lefelé lóg, majd kis idő múltán ismételten felül. Ebben a helyzetben négy-öt hetes korában szemével már tárgyat is követ, miközben egyensúlyozással kompenzálja a fejfordulását. Ameddig a levegőben tartjuk ez a mozgás ismételten bekövetkezik, sőt egyre ügyesebben ül és egyensúlyoz.
Kiváltható a felülési reakció akkor is, ha háton fekvő helyzetben karjánál fogva vagy derekánál megtartva kissé megemeljük a csecsemőt. Ilyenkor a fej hátralóg, tehát más izomcsoportok hajtják végre a mozgásmintát. Ismételt nekirugaszkodásokkal ülő helyzetbe kerül a teste, de a fej rövidebb ideig marad felemelve, mint a levegőben üléskor, hamar előrebukik.

 Az elemi mozgásmintázatok készlete csak lehetőséget teremt a végleges mozgásmintázatok kialakulására, de nem helyettesíti azokat. A magzati életben és születés körüli időben elszenvedett oxigénhiány vagy egyéb agyi károsodások nyomán bekövetkező kórfolyamatok gyakran veszélyeztetik a törzs felegyenesedését, a fejkontrollt, az állást, a járást, az egyensúlyozást és az ülést. Ilyen esetekben az elemi mozgásminták szakszerűen végzett gyakorlása indokolt. A hosszú csecsemőkori gyakorlat nyomán stabilizálódnak az agyban az alapvető emberi mozgások és a megfelelő tréninggel megtanítható a végleges aktív formájuk. Súlyos mozgásbeli károsodás is rendbe hozható a neuroterápiás program maradéktalan betartásával.

Megszületéskor tehát minden baba magában hordozza a speciális emberi mozgások mintázatait, amelyeket a megfelelő sorrendben gyakorolnia kell majd az első évben. Az elemi mozgások csak abban az esetben maradhatnak ki okkal a fejlődés során, ha a baba súlyosan beteg vagy a teste illetve az idegrendszere sérült. Az időre születő, egészséges csecsemő minden szükséges eszközzel rendelkezik a tökéletes fejlődéshez, amelyhez a biztonságos, szeretetteljes családi környezetet és a megfelelő teret a mozgástanuláshoz a szülőnek, a családnak kell biztosítania.

Nemsokára folytatom...

(forrás: Katona F., Berényi M., Sanchez C., Mandujano M.)

Gyermeknap

Címkék: család gyermeknap

2012.05.25. 11:54

Megünneplése Törökországból ered, ott legelőször 1920. április 23-án tartották meg, majd később a genfi Gyermekjóléti Konferencián 1925-ben.

1950 óta ünneplik a világ sok országában a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség 1949. novemberben elfogadott határozata alapján. Ekkor még az volt a célja, hogy különböző adományokat gyűjtő akciók szervezésével segítsék az elmaradott, háború sújtotta országok gyermekeit.

Az ENSZ közgyűlése 1954-ben javasolta, hogy minden országban tartsák meg az egyetemes gyermeknapot (Universal Children's Day). Az ünnep célja, hogy megemlékezzenek a világ gyermekeinek testvériségéről, valamint a gyermekek jóléte érdekében kifejtett küzdelemről. A kormányoknak azt javasolták, hogy mindenhol olyan napot jelöljenek ki erre a célra, amelyet az adott országban megfelelőnek gondolnak.

Gyermeknap.png

Magyarországon 1931-től ünneplik és akkoriban egy egész héten át tartott a legkisebbek fesztiválja és Gyermek Hétnek hívták. 1950 óta már csak egy napig tart, és hagyományosan május utolsó vasárnapján tartják.

A szerencsés családokban élő gyermekeknél ez a nap a felhőtlen szórakozást jelenti, amelyhez országszerte színes programok várják őket. De sajnos vannak szegénysorban, vagy hátrányos helyzetben élő gyermekek is, akiknek ez a nap is pont olyan küzdelmes, mint a többi.

A szegénység a legfőbb oka a gyermekmunkának is. Több mint 200 millió 5-17 év közötti gyermek dolgozik rendszeresen a világban, ők soha nem járhatnak iskolába, vagy nem végezhetik el azt, s munkájukért a legtöbben csak éhbért kapnak. Míg Nyugat-Európában a gyermekszegénység városi, addig Magyarországon és Kelet-Európában elsősorban falusi jelenség. Idehaza minden ötödik, hatodik gyermek olyan családban él, ahol egyetlen kereső sincs. Magyarországon naponta mintegy 300 ezer gyermek éhezik.

crying-child.jpg

A Gyermeknap kitűzött céljai folyamatosan változnak, hiszen társadalmunkban a gyermekeink helyzete is folyamatosan átalakul. A családok szociális és gazdasági viszonyai még soha nem látott ütemben változnak és egyre többeknél sajnos negatívan (munkanélküliség, devizahitel, válás, betegség...).

Akárhogyan is alakult az utóbbi évben a család helyzete, ezen a napon tegyünk félre minden gondot és bajt, és lehetőségeinkhez mérten tegyük boldoggá gyermekünket, hiszen az ő öröme, jókedve, nevetése egyben a mi legnagyobb boldogságunk.

 

gyereket felelmel_1.jpg

A gyógypedagógus megfelelő és korszerű, vizsgához kötött képesítést kap, amely jelenleg Magyarországon más képzés keretén belül még nem valósul meg. Így a csecsemőkor idegrendszeri fejlődésének normális és kóros vonatkozásai nem ismertek azok számára, akik ennek ellenére a csecsemők mozgási, magatartási, értelmi fejlődésének valamilyen kezelésére vállalkoznak. Ezért gyakran előfordul, hogy az ilyenfajta kezelés előzetes és részletes kivizsgálás nélkül zajlik. Mindezt sajnos elősegíti, hogy a különféle korai fejlesztő módszerek közötti lényeges különbségek tisztázásáról szóló szakirodalom elkerüli a szülők figyelmét. Objektív kivizsgálás, megfelelő diagnózis, illetve prognózis nélkül orvosi terápiás javaslat híján ezeknek a kezeléseknek nincsen megfelelő alapjuk, ami az összehasonlítást és az eredmények ellenőrzését is kizárja.

A tanításhoz és a gyógykezeléshez a gyógypedagógus megfelelő ismeretekkel rendelkezik azokról az idegrendszeri folyamatokról, amelyek a mozgást szabályozzák. Tisztában van azzal is, hogy a kisded, illetve a kisgyermek fejlődése során az idegrendszer kialakulása még korántsem ér véget. Ezek alapján taníthatja meg a szülőknek a szükséges mozgásszabályozási ismereteket. Csecsemő és kisgyermekkorban is fennáll az a szabály, hogy a mozgásokat rendszeresen gyakorolni kell. Mivel a gyógypedagógus nem lehet annyit együtt tanítványával, amennyi ehhez a rendszerességhez nélkülözhetetlen, a szülőket is megfelelően oktatnia kell.

Különböző terápiás és fejlesztő eljárások állnak rendelkezésre a különböző életkorokban az eltérő problémákkal küzdő gyermekek számára.

  • Baba mozgásfejlesztés 0-1,5 éves korig
  • Baba és gyermekmasszázs újszülött kortól
  • INPP 4 éves kortól
  • Alapozó terápia 5 éves kortól

Bővebben: http://gyermekmozgasfejlesztes.shp.hu

DSCF0145 másolata.JPG

A mozgásterápia bizonyos esetekben csupán a mozgáshiány okozta korlátozottság javítását célozza, ami másfajta gyakorlatokat igényel, mint a különböző kórképek kezelése. Speciális esetekben szükség van orvosi kivizsgálásra is – ideggyógyászati, ortopédiai, gyermekgyógyászati diagnózis és javaslat. A javaslat szerint kell meghatározni, hogy melyik módszerrel, milyen célra indítja a gyógypedagógus a kezelést, mi az orvosi diagnózis és a prognózis.

A gyógypedagógus fejlődésneurológiai képzésében is információt kap arról, hogy mit keressen a betegei, tanítványai orvosi zárójelentéseiben. Ez alapján választja ki a legmegfelelőbb módszert, annak tudatában, hogy etikailag is felelős a tevékenységéért. Fontos annak az ellenőrzése, hogyan és milyen intenzitással gyakorol a szülő a gyermekével, mert a hatékonyság csak rendszeres gyakorlással biztosítható. Régi szabály, hogy ami használatban van, az megmarad, ami nincsen használatban, az meggyöngül, sőt el is veszhet.

Természetesen a mozgástréningekhez a fokozatos fiziológiai adaptáció is hozzátartozik, és ennek módszertani kivitelezésével, ellenőrzésével is tisztában kell lenni. A gyógypedagógusnak jól kell ismernie az egyes gyakorlatok élettani és kórtani kapcsolatait, hiszen ez dönti el, hogy a különféle gyakorlatokat miért és milyen célra kell végeztetnie.

Kedves szülő, ha gyermekének bármilyen indokkal korai fejlesztésre lenne szüksége, akkor a szakemberválasztásnál kérem fontolja meg a fent leírt tényeket és döntsön körültekintően.

(Forrás: Berényi Marianne, Katona Ferenc: Gyógypedagógiai Szemle, 2011/2)

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

2012.04.06. 22:38

Örömmel látom, hogy egyre többen olvassák a bejegyzéseimet. Remélem az eddigi témák érdekesek és hasznosak voltak. A jövőben is hasonló tartalommal és a megszokott rendszerességgel jelentkezem majd. Folytatom a csecsemőkori fejlődésmenet sajátosságainak ismertetését, és praktikus, jól alkalmazható tanácsokat adok a babák és a kisgyermekek fejlesztésével kapcsolatban.

Minden kedves olvasónak Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánok!

Bendig Borbála

easter-egg-hunt-520x345.jpg

Aszimmetrikus tónusos nyaki reflex – ATNR

Ezt a reflexes mozdulat is a fej helyzetének megváltozására jön létre. Ha a hasán vagy a hátán fekvő baba feje oldalra fordul, akkor az arca felé eső oldalon a karja és a lába kinyújtódik, az ellenkező oldalon pedig behajlik. A méhen belüli életben ehetővé teszi a magzatmozgásokat és a forgásokat, így már az izmok ott is edződhetnek. A megszületés folyamatában biztosítja a baba rugalmas áthaladását az anyai szülőcsatornán. Az első hónapban a szabad légzést biztosítja azáltal, hogy a hasán fekvő újszülött fejét oldalra fordítja. Beindítja a mozgás- és a látás fejlődését, elősegíti a játék után nyúlás kifejlődését (korai szem-kéz koordináció) és ezzel a háton fekvésből induló fordulást.

Már fél éves korra szükségtelenné válik, és gátlás alá kerül, addigra ugyanis a baba megtanulja szándékosan irányítani a látását, a fej-, a kar- és a lábmozgásait. A kúszás kimaradása, amely sajnos egyre több csecsemőt érint, szorosan összefügg azzal a ténnyel, hogy helytelenül fennmarad ez a reflex.

ATNR pillangó.jpg

Szimmetrikus tónusos nyaki reflex - STNR

Az alsó és felső testrész ellentétes mozgását hozza létre, attól függően, hogy a baba feje előre hajlik vagy felemelkedik. A négykézlábra állni és mászni készülő kicsiknél látható leginkább ez a tipikus mozdulat, amelyet a reflex produkál. Ha a baba előre vagy felfelé néz, akkor ráül mindkét behajlított lábára, miközben elöl a két nyújtott karjával megtámaszkodik, akár egy ülő cica. Ha ebben a helyzetben lehajtja a fejét, akkor mindkét karja behajlik, a lábai kiegyenesednek, és a popsija felemelkedik. Ugyanebben az időben a négykézlábon álló babáknál jellemző az előre-hátra hintázó mozgás is, ezzel legátolja ezt a reflexet, hiszen amíg ez nem történik meg, addig nem tudja összehangolni az alsó és felső testfelének a mozgásait a sikeres mászáshoz.

Az STNR segít ugyan a talajról való felemelkedésben, de megakadályozza a mászás megtanulását. Tehát minél többet hintáztatja magát, és minél tovább mászik a baba, annál biztosabb lehet a szülő, hogy jó irányban fejlődik a csemetéje.

Azok a nagyobb gyermekek, akiknek görbe a testtartásuk, nehezen tudnak egyenes háttal ülni a széken, vagy nem szeretik a labdás játékokat, az úszást, ott nagy a valószínűsége, hogy ez a reflex akadályozza őket a szabad mozgásukban.

Landau-reflex

Ha a baba mellkasát két kézzel megtámasztva vízszintesen a levegőbe emelik, akkor a hátát homorítja, a fejét felemeli, a karját és a lábát a törzsével egy vonalban megtartja. Ha ebben a helyzetben a fejét lefelé biccentik, akkor a hát és a végtagok feszítése megszűnik, a baba egész teste előre meghajlik. Amikor a baba éppen repülőt játszik, vagyis csak a pocakja van lent, a karja meg a lába felemelkedik, a törzsét ívben meghajlítja és a fejét magasra tartva nagyokat kacag miközben még rugózik is, akkor a szülő éppen ennek a reflexnek a hatását láthatja.

Ez a testtartás megfeszíti, ezáltal erősíti a gerinc melletti izomzatot, fejleszti a testtartási képességeket és a látást. Ha baba keveset játszik hason, vagy sokat tartják kézben, esetleg sok időt tölt a pihenőszékben, akkor hamar elfárad a repülőzés közben. Ez azért van, mert nem tanulhatta meg, hogyan támaszkodjon az alkarjára, hogy pihentesse a hátát. Ekkor szokták azt mondani a szülők, hogy nem szeret hason lenni a pici és rövid idő után mindig sírni kezd. Ez érthető, hiszen nem kényelmes így feküdnie, szeretné, ha minél előbb kézbe vennék, vagy megfordítanák a hátára.

Három és fél éves korig aktív a reflex, tehát óvodás korban figyelhetők meg a hátrányok, amit az esetleges fennmaradása okozott. Ilyenek a bizonytalan egyensúlyozás, az ügyetlen lábmozgatás futás és ugrálás közben, vagyis hiányzik a kornak megfelelő mozgásügyesség, éretlen a mozgáskoordináció.

Folytatás a 7. részben.

(forrás: S. G. Blithe: A kiegyensúlyozott gyermek)

 

Folytatódik a csecsemőkori reflexek bemutatása.

Moro-reflex vagy átölelő reflex

A szülők akkor láthatják a leginkább, ha a baba egy hirtelen erős hangra vagy egy váratlan érintésre megriad. Úgy is kiváltható, ha a vízszintes helyzetben tartott csecsemő fejét egy hirtelen mozdulattal kissé leengedik. Ilyenkor a baba a karjait hirtelen széttárja, a tenyerét kinyitja, az ujjait fogásra készen szétterpeszti, a lábait széttárva kinyújtja, közben erőteljesen belélegzik. Ebben a testtartásban rövid időre megmered majd a reflexmozgás második fázisában a karjaival átkaroló mozdulatot tesz, mintha meg akarna kapaszkodni. Ez a hirtelen széttárulkozás majd összehúzódás a legtöbb esetben sírást is kivált.

Ez a reakció segíti az újszülöttet a legelső levegő vételben, valamint az első mozgásos válasz a biztonságos egyensúly elvesztésekor. Védi a magatehetetlen baba életét, mert veszély esetén riasztást ad és segítséget hív. A születés után kettő-négy hónapos korig aktív, eztán egy tudatosabb megriadási reakció veszi át a helyét.

Ha a gyermek túlérzékeny marad minden ingerre, félénk, visszahúzódó és nehezen alkalmazkodik bármilyen új helyzethez, akkor a problémák háttérben ez az ösztönös reflex húzódik meg. Az állandó „készenléti állapot” nemcsak a pszichés és az érzékszervi, hanem a vegetatív működésekre is kihatással van. Jellemző az immunrendszer túl- vagy alulműködése, a stresszhormonok hatására gyorsabban csökkenő vércukorszint, fokozott oxigénigény esetén lassabb vagy nem megfelelő légzésgyorsítás.

Tehát ez a reflex kiváltható az összes érzékszervi csatornán keresztül és hatással van az egész szervezet működésére. Az első hónapokban életbevágóan fontos a jelenléte, később azonban károsan befolyásolja a gyermek életét, életmódját és az egészségét.

Babinski-reflex

Ha a baba talpának külső élét a saroktól felfelé haladva végigsimítjuk, akkor a lábfej hátrafeszül, a nagyujj hátrahajlik és a többi ujjacska legyezőszerűen szétnyílik. Ez a mozdulat teljesen ellentétes a talpi fogó reflexszel. A kettő azonban együtt működik és nélkülözhetetlenek a lábak mozgásfejlődése során, valamint az idegrendszer érési folyamatában.

Tónusos labirintus reflex - TLR

A vízszintes helyzetben tartott baba fejének előre vagy hátra történő elmozdulására aktiválódik ez a reflex. A fej előrehajtása kiváltja az összegömbölyödött magzati pózt, vagyis a karok a törzs előtt behajlítódnak és a lábak is felhúzódnak. A fej hátrahajtása kiegyenesíti és homorítja a baba törzsét, miközben kinyújtja és széttárja a végtagjait.

Az első mozdulat biztosítja a méhen belüli testhelyzetet, a második mozdulat természetes szülés esetén a kibújáskor aktivizálódik. A születés után szerepet játszik a helyes izomtónus és izomműködések kialakításában. Három és fél éves korig aktív, ez alatt az idő alatt a részt vesz a fej- és testtartás stabilizálásában és a biztonságos egyensúlyozás megtanulásában. Akkor gátlódik le, ha a gyermek megtanulta a fej helyzetétől függetlenül mozgatni a karjait, a lábait és a törzsét. Ekkor lesz képes a kiegyensúlyozott járásra, az erőteljes, kitartó futásra és a jó ritmusú, rugalmas szökdelésre.

Sajnos az oly sokszor emlegetett lábujjhegyezésért az időn túl aktívan maradó TLR a felelős. De a jelenlétéről árulkodik a görnyedt testtartás, a rossz egyensúly, a tériszony és az izomtónus problémák.

Folytatás a hatodik részben.

forrás: S. G. Blithe: A kiegyensúlyozott gyermek

lábujjhegyezés_1.jpg

Sajnos egyre több baba születik idő előtt. Minél korábban jön a világra a gyermek, annál nagyobb lemaradással kezdi az életét az érett újszülöttekhez képest. Ez a legtöbb esetben még az iskoláskorban is észrevehető, ezért a koraszülöttek különleges fejlesztést és figyelmet érdemelnek legalább nyolc-tíz éves korukig.

Az az újszülött számít koraszülöttnek, aki a betöltött 36. hétnél előbb jön a világra, vagy a születési súlya 2500g alatt marad. Veszélyeztető tényezők lehetnek a környezetből érkező károsító, mérgező anyagok, az anya szervezetének problémái vagy betegségei, illetve a magzat fejlődésének rendellenességei.

Célzott felzárkóztatásuk már az első pillanattól szükséges, mert a megszületésükkor a testük és az idegrendszerük fejlettsége nem éri el azt a szintet, hogy komoly orvosi beavatkozások nélkül képesek legyenek alkalmazkodni a méhen kívüli élethez. Támogatni kell azokat az elmaradt méhen belüli érési és növekedési folyamatokat, amelyeket nekik most itt kint kell bepótolniuk. Bővebben >>

A cikk a BabaPatika márciusi számában is megjelent.

Az elemi mozgásminták és a különféle reflexek minden ember biológiai programjában megtalálhatók és már a magzati életben is működnek. A megszületés után ezekből a mozgás-mintázatokból és reflexekből alakul ki a végleges, csak az emberre jellemző mozgáskészlet.

Csecsemőkori reflexek

Az újszülött a külvilág ingereire elsősorban veleszületett reflexekkel reagál, olyan ösztönös és jól szervezett mozgásokkal, amelyek elengedhetetlenek az életben maradásához.

Ezeknek az automatikus válaszoknak nagy része egész életünkön át fennmarad és működtetik az életfunkcióinkat, védik a szervezetünket. Az úgynevezett vegetatív reflexek közé sorolható a légzés, a hőszabályozás, a keringés, a nyelés, a hányás, az ürítés, a köhögés, a pislogás és a tüsszentés… Más alapvető helyzetváltoztató mozgásokat irányító reflexek a mozgásfejlődés során leépülnek, mert helyüket teljesen átveszik az akaratlagos mozgások. Az első hónapokban a környezetből érkező hallási, látási, ízlelési, szaglási és tapintási érzékletek hatására a csecsemő a primitív reflexek segítségével fokozatosan megtanulja az alapvető mozgásokat és addig gyakorolja azokat, amíg akaratlagossá nem válnak. Ezzel a tanulási folyamattal a központi idegrendszer felülírja a primitív reflexeket, így azok rövid időn belül teljesen eltűnnek, azaz gátlás alá kerülnek.

A csecsemők mozgásfejlődését beindító és a mozgásfejlődés folyamatát irányító mozgásmintákat tehát a primitív reflexek adják. Nélkülözhetetlenek a korai fejlődésben, de mindegyik csak egy meghatározott ideig hasznos. Az időn túl fennmaradó csecsemőkori reflexek akadályozzák a gyermek mozgáskoordinációs szabadságát, ezáltal negatívan befolyásolják a viselkedését és a tanulási képességeit. Most nézzük, melyek ezek a fontos reflexek.

Szopó- és kereső-reflex

Az arc vagy a száj környékének gyengéd érintésére a baba az inger irányába fordítja a fejét, kinyitja a száját, és szopó mozdulatokat tesz. Megfigyelések bizonyítják, hogy közvetlenül a megszületés utáni órákban a legerősebb ez a reakció. Tehát az anyatejes szoptatás minél nagyobb sikere érdekében az újszülöttet mihamarabb az anyai mellre kell helyezni. Nagyon rövid ideig, csak három-négy hónapos korig aktív a reflex. A baba gyorsan megtanulja, hogyha meglátja az édesanyja mellét és megérzi a mama illatát, vagy megpillantja a felé közeledő cumisüveget, akkor az ennivalót jelent. De ha nagyon éhes, akkor továbbra is reagál az arca finom érintésére is. Legfontosabb szerepe természetesen az önálló táplálkozásban van, ezzel biztosítja a baba életben maradását és a megfelelő gyarapodását. A száj körüli izmok, a nyelv és a garat izomzatának erősítésével, az orron át történő légzés megtanulásával előkészíti a megfelelő hangképzést és a beszéd majdani megtanulását.

Sajnos bizonyos esetekben ez a reflex is időn túl fennmaradhat. Ilyenkor a kisgyermek nehezen tanul meg rágni, és rosszul képzi a hangokat. Sokat turkál a szájában és még másfél éves kora után is „mindent a szájába vesz”.

Tenyér- és talpi kapaszkodó-reflex

Ezt a mindenki által jól ismert reflexet nagyon szeretik a szülők és a nagyszülők. A baba jó erősen megfogja a tenyerébe tett ujjunkat, és el sem engedi. Olyan, mintha szándékosan fogni akarná a kezünket és ez mindenki szívét megmelengeti. Evolúciós örökségünk része, de mára, tekintve a mi életformánkat és hosszú szőrzet nélküli testünket, sokat veszített a jelentőségéből.

Babkin-reakciónak nevezik a kapaszkodó- és a szopó reflex összekapcsolódását. Ha a baba tenyerét vagy a talpát lágyan megnyomkodjuk, akkor kinyitja a száját és szopó mozdulatokat végez. Ezt a kapcsolatot ki is használhatja a szülő, amikor a pici éppen elbóbiskolna szopás közben. A negyedik hónapra, a kézzel való tudatos fogás és elengedés kialakulásával fokozatosan csökken, végül teljesen leépül a tenyérben a fogóreflex. Ez azért is fontos, mert ökölbe szorított kézzel nem tud a baba hason fekvésben stabilan tenyérre támaszkodni, és a zárt ököl hátráltatja a manipulációs képességek fejlődését. Nem sokkal ezután már egy újabb fogástechnika jelenik meg a baba fejlődésében. A csippentő reflex segítségével egészen apró tárgyakat is képes a hüvelyk- és a mutatóujjával megfogni, és a tanulási folyamatban egyre jobban függetlenedik a hüvelykujj mozgása a többi ujjtól. A talpi kapaszkodó reflex csak hónapokkal később szűnik meg. Ezt a folyamatot a lábak fejlődése befolyásolja, amiben nagy szerepet kap a kúszás, amikor is a lábujjaival tolja előre magát a baba.

A fenti két reflex fennmaradása hátrányosan érinti a kézügyesség fejlődését, és a két lábon történő egyensúlyozást, valamint befolyásolja a járás minőségét azzal, hogy megakadályozza lépéskor a gördítést. A fogóreflexek helytelenül életben tartják a Babkin-reakciót, ami jól látható azoknál a gyermekeknél, akik rajzolás vagy írás közben a szájukat és a nyelvüket is mozgatják.

Folytatás az ötödik részben.

forrás: S. G. Blithe: A kiegyensúlyozott gyermek

32.jpgA második hónaptól véget ér az újszülöttkor és elkezdődik a csecsemőkor. A baba látása és a hallása egyre jobban működik, így a körülötte lévő világot is egyre nagyobb érdeklődéssel figyeli. Fényre, hangra, mozgásra odafigyel, a mozgó nagyobb tárgyakat és embereket rövid ideig követi a tekintetével. Képes megkülönböztetni az emberi beszédet másféle hangoktól, és azt szívesebben is hallgatja. Különösen kedveli az úgynevezett dajkanyelvet, amely minden nyelven hasonló hangzású: az anyák magas hangon, elnyújtott kiejtéssel beszélnek a babájukhoz.

A látása homályos, mert a szemlencse még nem fókuszál tökéletesen, és a két szem együttes mozgása is koordinálatlan. Mindent fordítva lát, mert a szemben eredendően fordított kép keletkezik. Később a tapasztalat tanítja meg az agyat arra, hogy ezt a képet megfordítsa a valóságnak megfelelően. „Rövidlátónak” mondható, mert a tőle 30cm távolságra lévő dolgokat látja a legpontosabban – ekkora távolságra van az édesanya arca szoptatás közben. A látás élességét korlátozza az is, hogy a szemből az agyba vezető idegpályák éretlenek. A színeket azonban már majdnem úgy látja, ahogyan a felnőttek. A csecsemő három hónapos korára lesz képes arra, hogy a két szem működését összehangolja, és hét-nyolc hónapos korára, a mászás megkezdésekor közelíti meg a látásélessége a felnőttekét.

Szaglása és ízlelése már a születéskor teljesen kifejlett, intenzíven észleli az illatokat és az ízeket, és különbséget is tesz közöttük. Pár napos korban már felismeri az anyja illatát, és kedveli az édes ízeket.

Az izmok tónusa fokozatosan lazábbá válik, a baba nagyokat nyújtózkodik, így bontakozik ki a magzati pózból. Lazán hadonászik egyszerre mindkét kezével, és egyszerre rúgkapál a lábaival is. Hason fekvésben fölemeli a fejét, rövid ideig meg is tartja, majd oldalra fordítva leteszi. Amikor háton fekvésből felveszik, a fejét próbálja egy vonalban megtartani a törzsével, így segít a felemelkedésben. Tehát fokozatosan egyre kisebb támogatást adjunk a fej megtartásához. Amikor felemeljük, már ne támasszuk meg a fejét a tarkójánál, kissé fordítsuk oldalra a törzsét, és így vegyük fel. Ezzel a kis trükkel könnyebben tudja a pici megtartani a fejét. Figyeljünk arra is, hogy hol jobbra, hol balra fordítva emeljük fel a babánkat.

A csecsemők érintésekre és különböző testhelyzetekre is speciális módon reagálnak. Önkéntelen reflexek és elemi mozgásminták uralják a mozgásaikat. Ezekről majd a következő bejegyzésben írok.

Hogyan kezdjük el a babatornát ?

Mivel az újszülött baba testtartása hasonlít a magzati tartáshoz és viszonylag keveset mozog, ezért jólesik neki, ha napjában legalább egyszer megtornáztatjuk őt. Az átmozgatáshoz válasszunk olyan időpontot, amikor még nem túl éhes és álmos, vagy a pocakja már nincs teljesen tele. Általában legjobb az esti fürdetés előtt megtornáztatni a csöppséget. Ilyenkor meg is masszírozhatjuk.

Háton fekvésben lassú, óvatos tempóban vigyük mindkét karját oldalról a törzse elé középre, majd vissza. A könyökét eközben nem szükséges teljesen kinyújtani. A lábacskákat térdben hajlítva egyszerre toljuk a pocakja felé és vissza úgy, hogy közben mindkét térdével leírunk egy nagy kört. Ezt a körzést végezhetjük alulról fölfelé haladva és fordítva is.

Hason fekvésben a baba fejét a homlokánál megtartva és kissé megemelve lassan fordítsuk az ellenkező irányba, ha magától nem fordítja vissza, akkor mi fordítsuk a kiinduló helyzetbe. Ismételjük meg néhányszor ezt a mozdulatot, ezzel segíthetjük, hogy a fejtartás szimmetrikus maradjon, illetve az esetleges ferde fejtartás így hamar megszüntethető.

A lábakat ebben a testtartásban is érdemes átmozgatni, még pedig a későbbi kúszás mozdulatát imitálva. Vagyis amíg az egyik láb viszonylag nyújtott helyzetben marad, addig a másikat térdben hajlítva feltoljuk a csípő magasságáig majd visszahúzzuk. Az egyik oldalon többször megismételjük ezt, ezután következzen a másik láb.

29.jpg

Ahhoz, hogy a baba testtartása szimmetrikus lehessen, a mindennapi gondozási feladatokban is sokat tehet a szülő. Például figyeljen arra, hogy amikor kézben tartja, akkor a feje egyszer jobb, másszor bal kézre essen. A kiságyába szintén váltott irányban fektesse le, hogy az érdekes ingerek, hol jobbról, hol balról érjék az apróságot. Ha cumisüvegből táplálják, akkor az etetések szintén váltakozó irányban történjenek, ahogyan a természetes szoptatásnál.

Az elégedett és nyugodt baba szeret nagyokat nyújtózkodni, ekkor magától is kinyújtja a kezeit és a lábait. Mi felnőttek tudjuk milyen jóleső érzés ez, tehát ügyeljünk arra, hogy a ruházata ne legyen szűk vagy rövid, mert a picurka a gyenge izomzatával még nem tud megküzdeni a szoros ruhák ellenállásával, így akaratlanul is korlátozzuk őt a szabad mozgásban.

A második hónap eseményeiről és teendőiről a sorozat következő részeiben olvashatnak majd.

Labdázni jó!

Címkék: labda szem-kéz koordináció

2011.12.01. 15:05

A labdát lehet gurítani, eldobni, elkapni, rúgni, pattogtatni, pörgetni. Játszhatunk vele a lakásban, a szabadban, a vízben. Lehet labdázni egyedül, kettesben vagy egy egész csapattal. Létezik kicsi és nagy, sima és rücskös, világítós és csilingelő, sőt vannak olyan nagyobb méretűek is, amelyekre rá lehet ülni vagy akár feküdni.

A labda a legegyszerűbb és talán a legnagyszerűbb játék, amellyel nagyon sokféle képesség fejleszthető a gyermekeknél:

  • erősíti és fejleszti a testi és idegrendszeri funkciókat, a fizikai erőnlétet és a pszichikai működéseket
  • hatással van a szem-kéz és szem-láb koordinációra; a gömbérzékelésre; a téri tájékozódás fejlődésére
  • fejlődik a nagymozgások összerendezettsége
  • a mozgások téri és időbeli érzékelése és pontosítása
  • a feladathelyzetekhez való viszonyulás és az ehhez való alkalmazkodás
  • a ritmusérzék
  • az egyensúly
  • a testséma kialakítása
  • a finommozgások kivitelezése
  • a vizuális érzékelés, az irányított figyelem
  • a szabályok elfogadásának képessége

 tótágas.jpg

A labdajáték lehet fejlesztő eszköz egy szakember kezében, lehet komoly versenysport része, de lehet szórakoztató szabadidős elfoglaltság a gyermekek vagy felnőttek életében. Egy egyszerű gumilabda mindenki számára könnyen beszerezhető, amivel a család apraja és nagyja önfeledten játszhat, mozoghat, nevethet és elfeledheti egy kis időre a mindennapok gondjait.

A BabaPatika decemberi számában arról írtam, hogy milyen labdás játékokat játszhatunk a felcseperedő gyermekeinkkel. A lap a gyógyszertárakban ingyen kérhető és ajándékba elvihető.

Angyalka vagy manócska 1.

Címkék: baba babamasszázs

2011.11.24. 14:45

Mit látunk és mire figyeljünk az újszülött babáknál? 

 

Ez a bejegyzés annak a sorozatnak az első része, amiben szeretném leírni, hogyan tud a szülő segíteni abban, hogy a baba az első életévben minden  fejlődési lépcsőfokon áthaladjon, és hogyan akadályozhatók meg az oly gyakori fejlődési eltérések és lemaradások. Mindez természetesen az ép idegrendszerrel születő gyermekekre vonatkozóan.

Az újszülött baba testtartása még nagyon hasonlít a méhen belüli lét magzati helyzetéhez. Testének izmai fokozott tónusúak, ezért a karjait és a lábait behajlítva tartja.

Az aktív fogó reflex hatására kezét általában ökölbe szorítja, és ha nyitott tenyerébe az ujjunkat vagy egy kisebb játékot helyezünk, akkor megfogja azt, de hamar el is engedi.

A Moro-reflex szintén aktív, ezért hirtelen erős hangra vagy váratlan érintésre megriad, ami hirtelen széttárulkozást, majd összehúzódást és sírást vált ki.

A szópó-kereső reflex segít az önálló táplálkozás megtanulásában. Ha az arcát vagy a száját gyengéden megérintik, akkor az inger felé fordítja a fejét, és szopó mozdulatokat tesz.

Hason fekvésben a fejét oldalra teszi le és képes átfordítani a másik irányba, de még ez sem tudatos mozgás.

16.jpg

Tehát a baba spontán mozdulatai az első hónapban még ösztönösek és az életben maradást szolgálják. Felhívják a figyelmet a veszélyre, gondoskodást és törődést váltanak ki a körülötte élő felnőttekből. Ezek a reflexek a megfelelő inger hatására automatikusan kiváltódnak, így a sorozatos ismétlődéstől beérnek, és pár hónapon belül gátlás alá kerülnek. Így az ösztönös mozgásokat fokozatosan felváltják az akarattal indított mozgások. Más alapvető életben tartó reflexek, mint a köhögés, tüsszentés, pislogás, nyelés, légzés… az egész életünkön át fennmaradnak és segítenek bennünket.

Az első hónapban lassú, óvatos mozgatásokkal segítsük kibontakozni a babát a magzati pózból. Pelenkázáskor, fürdetés előtt, öltöztetéskor passzívan mozgassuk meg a karjait és a lábait. Fokozatosan szoktassuk hozzá a hangokhoz, a fényekhez, az érintésekhez, és igyekezzünk, hogy csak kellemes benyomások érjék őt. Fontos a szeretetteljes simogatás, a testi-lelki biztonság érzése, ezért az újszülött babákat már az első napokban kezdjük el masszírozni.

Ha a babát ebben a korban hozzászoktatjuk a babamasszázshoz, akkor idejében megismeri saját testének határait, és rájön, hogy az érintés kellemes érzés. A testi érintés (szakszóval: taktilis ingerek) az érzékelés fejlesztésének az a módja, amellyel megalapozható a helyes testséma és a testtudat későbbi kialakulása.