Játék hason fekve

A legtöbb csecsemőkkel foglalkozó szakember azt mondja a szülőknek, hogy „Sokat legyen a baba hason!” Arról sajnos már kevesebb szó esik, hogy miért, arról meg még kevesebb, hogy mi van a háton fekvéssel. Ebből esetleg azt gondolhatnánk, hogy az nem tesz jót a babának?

A szülők gyakran azt mondják, hogy a pici hason hamar elunja magát, vagy sírni kezd, de mindig hason alszik. Tévesen azt gondolják, ez így rendben van, hiszen hason így sokkal több időt tölt, mint háton.

Hogy is van ez?

A csecsemő fejlődése szempontjából az a legideálisabb, ha az ébren töltött idejének nagyjából a felét hason, a másik felét pedig háton tölti. Persze ez nem értendő a gondozási teendők, mint az öltöztetés, az etetés, a fürdetés… idejére.

A háton fekvés, illetve abban a helyzetben való játék fontosságáról az előző bejegyzésben már írtam. Fontos, hogy így is elegendő időt töltsön el a baba. De lényeges, hogy ne a babakocsiban feküdjön, vagy félig megdöntve üljön a pihenőszékben, mert úgy nincs elegendő tere a mozgáshoz. A négy hónapos babáknak már a kiságy sem a legmegfelelőbb hely a játékra és a mozgástanulásra. Ezekben a bababútorokban nincs lehetősége, hogy akadály nélkül, szabadon mozoghasson. A legjobb babajátszótér a szoba padlója, ahova leterítünk egy babaszőnyeget. A járóka is csak átmenetileg megfelelő, mert amint gurulni és kúszni kezd, máris szűk lesz a hely benne. A korlátozott mozgástér, a forgás gyengesége és a kúszás kimaradása elősegíti a korai felállást, a járóka rácsaiba kapaszkodva már a 6-8 hónapos babák is képesek felállni. Ez pedig ortopédiai, idegélettani és lélektani szempontból egyaránt bizonyítottan káros hatású.

Játék hason

Ne várjuk meg a hason fekvéssel azt az időszakot, amíg a baba maga is már hasra tud fordulni. Már az újszülött koruktól fektessük a hasukra - de a hátukra is - a piciket. Csak így tudják megtanulni, hogyan emelhetik magasra, és hogyan tarthatják meg ebben a helyzetben a fejüket, hogy nézelődhessenek. Az ügyes babák a negyedik hónap végére már szépen tartják a fejüket, jól körbe tudnak nézni és elkezdik egyre többet használni a kezüket is. Először csak a közvetlenül a kezükhöz érő játékokat fogdossák, vagy a szőnyeg mintáit próbálják megfogni. A játékot megpróbálják a szájukba venni, és eközben a széttartó alkartámaszban lévő karocskák egyre közelebb kerülnek egymáshoz, amivel a támaszkodás is erőteljesebbé válik. Ezzel együtt a hát izmainak a terhelése is csökken, a baba már nem fárad el olyan hamar hason fekve és egyre szívesebben játszik így.

4_5 months shutterstock_83671483 CROPPED.jpg

Ha a pici nehezen tartja meg a fejét, vagy túl rövid időt tölt hason, mert elfáradt a háta, esetleg nagyon hamar sírva fakad, és azt szeretné, ha megfordítanák vagy felvennék, akkor segítségre van szüksége, hogy megtanulja megtartani magát hason.

Tegyük hasra és heveredjünk le vele szemben, hogy jól lásson minket. Amikor megemeli a fejét, helyezzük a karjait alkartámaszba úgy, hogy a két könyöke kényelmesen megtámassza a törzsét. Eleinte a felkarok még széttartanak, de a mindennapi gyakorlás hatására a karok nemsokára majdnem elérik a függőleges helyzetet. Ez a legstabilabb támasz, erre lesz szükség a hasról hátra forduláshoz és majd a kúszás beindulásához is.

Ha az alkartámasz már biztos, és szívesen játszik így a baba, akkor elkezdhetjük a testsúlyáthelyezést az egyik karra, hogy a másikkal kinyúlhasson és megfoghassa vele az előtte lévő játékot. Ezt úgy segíthetjük, hogy az egyik lábát térdben feltoljuk kissé miközben az ellenkező karjára támaszkodik és az azonos oldali keze ügyébe tesszük a játékot, hogy azt a felemelt karjával elérhesse és megfoghassa. Ebben a „hárompontos” támaszkodásban már az egyik keze szabaddá válik, és hihetetlenül gyors ütemben megindul a kezek fejlődése, a szem-kéz koordináció, valamint a két kar beidegzésének és mozgásainak különválasztása, fejlődik a látás és a tapintás. Megtanulja azt is, hogy mekkora távolság a kartávolság, mekkora az a nagyság, ami belefér a kezébe. Ebből a testhelyzetből olykor véletlenül átbillenhet az oldalára, ez még nem igazi fordulás, de ebből alakul ki. Kialakítja a fekvő egyensúlyt, megtanulja áthelyezni a testsúlyát az egyik karjáról a másikra miközben a fejét függőlegesen megtartja, hogy mindent pontosan lásson.

Ha mindezt már jól begyakorolta, akkor elkezdődhet a távolabbi játékok utáni körbeforgás, gurulás és egy kicsit később a kúszás.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ForgóNapra 2013.10.07. 09:52:24

Kedves Borbála,
6 hónapos a kicsi lányom, eddig nagyon nagy segítség volt, amit írt... forgolódik hasra, hátra, és most izgatottan várom a további részeket. Köszönettel, Ági

Bendig Borbála 2013.10.07. 09:58:52

Kedves Ági!
Gratulálok az ügyes kislányodhoz! Örömmel olvasom, hogy segítségetekre voltak az írásaim. Hamarosan megírom az újabb bejegyzést is, addig a honlapon lévő cikkek között is böngészhetsz!
Szívélyes üdvözlettel!
süti beállítások módosítása