A második hónaptól véget ér az újszülöttkor és elkezdődik a csecsemőkor. A baba látása és a hallása egyre jobban működik, így a körülötte lévő világot is egyre nagyobb érdeklődéssel figyeli. Fényre, hangra, mozgásra odafigyel, a mozgó nagyobb tárgyakat és embereket rövid ideig követi a tekintetével. Képes megkülönböztetni az emberi beszédet másféle hangoktól, és azt szívesebben is hallgatja. Különösen kedveli az úgynevezett dajkanyelvet, amely minden nyelven hasonló hangzású: az anyák magas hangon, elnyújtott kiejtéssel beszélnek a babájukhoz.

A látása homályos, mert a szemlencse még nem fókuszál tökéletesen, és a két szem együttes mozgása is koordinálatlan. Mindent fordítva lát, mert a szemben eredendően fordított kép keletkezik. Később a tapasztalat tanítja meg az agyat arra, hogy ezt a képet megfordítsa a valóságnak megfelelően. „Rövidlátónak” mondható, mert a tőle 30cm távolságra lévő dolgokat látja a legpontosabban – ekkora távolságra van az édesanya arca szoptatás közben. A látás élességét korlátozza az is, hogy a szemből az agyba vezető idegpályák éretlenek. A színeket azonban már majdnem úgy látja, ahogyan a felnőttek. A csecsemő három hónapos korára lesz képes arra, hogy a két szem működését összehangolja, és hét-nyolc hónapos korára, a mászás megkezdésekor közelíti meg a látásélessége a felnőttekét.

Szaglása és ízlelése már a születéskor teljesen kifejlett, intenzíven észleli az illatokat és az ízeket, és különbséget is tesz közöttük. Pár napos korban már felismeri az anyja illatát, és kedveli az édes ízeket.

Az izmok tónusa fokozatosan lazábbá válik, a baba nagyokat nyújtózkodik, így bontakozik ki a magzati pózból. Lazán hadonászik egyszerre mindkét kezével, és egyszerre rúgkapál a lábaival is. Hason fekvésben fölemeli a fejét, rövid ideig meg is tartja, majd oldalra fordítva leteszi. Amikor háton fekvésből felveszik, a fejét próbálja egy vonalban megtartani a törzsével, így segít a felemelkedésben. Tehát fokozatosan egyre kisebb támogatást adjunk a fej megtartásához. Amikor felemeljük, már ne támasszuk meg a fejét a tarkójánál, kissé fordítsuk oldalra a törzsét, és így vegyük fel. Ezzel a kis trükkel könnyebben tudja a pici megtartani a fejét. Figyeljünk arra is, hogy hol jobbra, hol balra fordítva emeljük fel a babánkat.

A csecsemők érintésekre és különböző testhelyzetekre is speciális módon reagálnak. Önkéntelen reflexek és elemi mozgásminták uralják a mozgásaikat. Ezekről majd a következő bejegyzésben írok.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.